|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Magyarországi reformtörekvések
|
(Dömösi Zoltán) Washington 1989. február 25. (Amerika Hangja) - Magyarország - azt lehet mondani - ismét a világsajtó állandó témája. Alig múlik el nap, hogy a német sajtóban ne jelenjenek meg kommentárok, tudósítások a magyarországi reformtörekvések és politikai megújulás legkülönbözőbb megnyilvánulásairól. A legaktuálisabb téma az 1956-os forradalom után kivégzettek küszöbönálló exhumálása és rehabilitációja, mely téma bővelkedik hátborzongató részletekkel. A Süddeutsche Zeitung nemrégen a harmadik oldalon egész oldalas cikkben számolt be a 301-es parcella titkairól a rákoskeresztúri temetőben. Itt fekszenek a szabadságharc kivégzett vezetői: Nagy Imre és társai, valamint Dudás József és még legalább háromszázan - névtelenül, mindenfajta megjelölés vagy akárcsak sírhant nélkül egy bozóttal és cserjével benőtt hepehupás területen. Az embertelenség és egy letűnt diktatúra határtalan cinizmusát csak tetézi, hogy ide temették a budapesti állatkert megdöglött állatait is, ahogyan azt egy televíziós interjúban az illetékes minisztérium tisztviselője nyilvánosságra hozta. Csupán a terület egyenetlenségei, horpadások és dombocskák sejtetik, hogy itt hullákat kapartak el. Az elhanyagolt parcellában bolyongva érzékelhető csak igazán az országra még mindig nehezedő bűnös múlt árnyéka minden beismerés és reform ellenére - írja a Süddeutsche Zeitung tudósítója* A kivégzettek hozzátartozói először csak a múlt évben, a kivégzések 30. évfordulóján gyűlhettek össze e sivár helyen egy rövid megemlékezésre, anélkül, hogy a rendőrség ezt megakadályozta volna. Ekkor állítottak föl e parcella központjában egy nyers fatörzset - kopjafának is nevezhetjük -, melyen csak ez olvasható: 1956 Pro Patria. Három évtizeden át tabu téma volt 1956, és még 30 évre rá is ellenforradalomnak minősítették hivatalos helyeken. A lap részletesen beszámol a párt által életre hívott történelmi bizottság munkájáról az 1956-os események tisztázása érdekében, aminek eredményeképpen Pozsgay Imre államminiszter népfelkelésnek minősítette az akkori megmozdulást. Mindezek azonban ideológiai visszavonulási küzdelmek, melyek nyilvánvalóan a teljes műit feltárásához vezetnek. Erre utal Nagy Imre lányának első fellépése a budapesti televízióban a 301-es parcella színhelyén, valamint Maléter Pál özvegyének lakásán. Mindkét esetben a televízióban ez alkalomból bemutattak egy vitafórumot a Történelmi Igazságtétel Bizottságának tagjaival. Mindez még néhány hónappal ezelőtt meghiúsult volna a rendőrség éberségén. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága ígéretet kapott az illetékes hatóságtól, hogy a kivégzettek földi maradványait állam költségen fogják kihantolni, azonosítani és családjaik rendelkezésére bocsátani egy ünnepélyes temetési szertartás céljából. A kivégzett mártírok családtagjai egyöntetűen egyetértenek abban, hogy az 1956-os népfelkelés vezetőit egy közös, ünnepi gyásszertartás keretében kell a 301-es parcellában saját sírjaikba helyezni. Nekik és minden ottani halottnak emlékművet akarnak állítani, mely a nevüket viseli. A Süddeutsche Zeitung így fejezi be tudósítását: a 301-es parcella valószínűleg a magyar főváros egyik nevezetessége lesz. Egy nevezetesség, mely a múlt bűneinek jóvátételét dokumentálja. +++
1989. február 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|