Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › március 15.
1989  1990
1990. január
HKSzeCsPSzoV
25262728293031
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. február
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627281234
567891011
1990. március
HKSzeCsPSzoV
2627281234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930311
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Magyar híradó:

Március 15. ünneplése Romániában

"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban, rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette meg és koordinálta. Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi létnek. "

56-osok végtisztessége

München, 1989. január 27.(SZER, Világhíradó) - A budapesti kormány a hazai
és a nemzetközi közvélemény nyomására három évtizedes késéssel ugyan,
de végre lehetővé teszi az 1956-os forradalom mártír vezetőinek, Nagy
Imre miniszterelnöknek, Maléter Pál honvédelmi miniszternek, Losonczi Géza
államminiszternek és Szilágyi Józsefnek, a kormánytitkárság vezetőjének a
végtisztesség megadását és a nyilvános temetést. Lángh Júlia kérdezte meg a
közvetlenül érintetteket. Először Maléter Pál özvegyének, Gyenes
Juditnak a véleményét hallják.
    
    - Erre a közleményre már számítottunk korábban is. Amikor az
Igazságügyi Minisztériumban tárgyaltak velünk, akkor azt is
közölték, hogy még 88 folyamán nyilvánosságra hozzák, de hát ez
most eddig váratott magára.
    
    Ami megdöbbenést kelt bennem, hogy ezzel az 1954-es, állítólag a
Nagy Imre által aláírt rendelettel magyarázzák a szörnyűséget: úgy
temetnek el embereket, hogy állítólag fogalmuk sincs róla, melyik
gödörben fekszik.
    
    - A Marosán-nyilatkozatban az volt, hogy meg tudják határozni
többé-kevésbé pontosan Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós,
Szilágyi József sírhelyét. Nem volt szó az ismeretlen, a névtelen
halottakról. Tudnak-e a hozzátartozók erről valamit?
    
    - Ez is olyan pont, amit nem tudok elképzelni. Akármennyire is volt
e rendelet, akkor sem tudom elképzelni azt, hogy valami lista,
valami névsor fölfektetése ne lenne. Ha máshol nem, a temetőnek
legalább nyilván kellett tartani azt, hogy a területén kiket
temettek el.
    
    - Özvegy Szilágyi Józsefnét kérdezem, hogyan reagál arra a
bejelentésre, ami tegnap elhangzott a nyilvánosság előtt.
    
    - Már tudtuk régebben, mert behívtak bennünket az Igazságügyi
Minisztériumba. Juli bement és ott megmondták neki, illetve
kikérdezték, hogy mi a kívánsága, meg elmondták neki azt, amit Nagy
Imre lánya mondott, hogy neki mi a kívánsága, és hogy ehhez mit
szól Juli. Szóval így folyt a diskurzus.
    
    - Juli Szilágyi József lánya.
    
    - Igen.
    
    - És most önöknek, a családtagoknak, a közvetlen hozzátartozóknak,
a legmélyebben érintetteknek mi a tervük és vágyuk? Nyilvános
temetés?
    
    - Az a tervünk - közösen megbeszéltük -, hogy maradjanak ott égy
közös sírban, a 301-es parcellában.
    
    - Milyen érzés több mint 30 év után megkapni ezt a jogot?
    
    - (Sírás)
- Kedves asszonyom, ne haragudjon, hogy olyan fájdalmas kérdést
tettem fel.
    
    - Én nem is fogok tudni elmenni a temetésre, majd csak Juli fog
tudni elmenni.
    
    - Halda Aliz Gimes Miklós élettársa volt. Éveken keresztül
levelezett teljesen hiába és reménytelenül a Büntetés Végrehajtó
Intézettől az Igazságügyi és a Belügyminisztériumig s számos, más
felső hivatalos szervvel a temetések érdekében. Most, hogy végre
több mint 30 év után meg lesz a temetés, hogy reagál erre?
    
    - Nagyon örülök, hogy végre nyugvópontra jut ez a kérdés, és örülök
annak is, hogy eljutottunk odáig, hogy a Magyar Nemzet, amelynek
körülbelül egy hónappal ezelőtt átadtunk egy felhívást, az most a
kormány nyilatkozata után ezt közölte. Ezt azért is tartom
fontosnak, mert itt szó van azokról is, akikért senki nem emel
szót, tehát az úgynevezett névtelenekről, akiknek természetesen van
nevük, és mi azt szeretnénk, ha ezeknek a neve is akár egy közös
emlékművön, akár jelképes sírokon vagy a saját sírukon ott lenne,
és ez a felhívás ezzel foglalkozik. Az, hogy ezt közölték, azt
remélem, ezek a hozzátartozók is jelentkeznek majd.
    
    Természetesen nyilvános temetést gondolunk, mert ezt, mint a
közleményből kiderült, ránk bízza a kormány, de az időpontra
vonatkozóan még nem tudunk semmit sem mondani. +++


1989. január 27., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem láttam győztek - A diadalkudarc (1990.03.01-04.08)

"Mintegy 3-4000 ember gyűlt össze a téren. Az emberek többségének nem volt magyar kokárdája, ilyesmit csak néhányan viseltek, kis fehér vászondarabokat festettek be hozzá, két szélén piros és zöld festékkel. Az ünnepség igen visszafogott és megható volt. Elmondtam a Fidesz szövegét. Amíg beszéltem egyfolytában remegett kezem-lábam. Holott nem volt mitől félni, s mégis! Éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog készülődik. Az elmúlt hónapok során kifejlődött bennem valami különös veszélyérzet. Az ünnepség még tartott, amikor már újra autóba ültünk, s indultunk vissza Budapestre... Pest határában jártunk, amikor a Kossuth bemondta, hogy Romániában több helyen is atrocitások érték a március 15-ét ünneplő magyarokat..."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD