|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Lengyelország - a szovjet turisták bevásárló paradicsoma
|
München, 1990. december 20. csütörtök (MTI) - Lengyelország
nyugati fogyasztói paradicsomnak számít a szovjet bevásárlóturisták
körében - jelenti a Szabad Európa Rádió Varsóból.
Itt több áru van, mint a moszkvai boltokban együttvéve - írta gonosz tollal egy lengyel újság, a varsói turistapiacról. A lengyelek most ugyanazt élik át a karácsonyi bevásárlás során, amit egy évvel ezelőtt a berliniek. Csak most változott a szereposztás. A lengyelek a csodált és gazdag nyugatiak, míg a Bug tulsó oldaláról érkezett agyongyötört, szegényes szovjet állampolgárok az ámulás és a kétségbeesés között vergődő jövevények.
A már átjárható határon akár napokat is várniok kell az átkelésre, hogy autóbuszaikkal, Ladáikkal leparkolhassanak valamelyik lengyel városban. Rejtély, hogy miként hozzák át a nélkülöző Szovjetunióból a szigorú vámellőrzés ellenére mindazt az árut, amelyet felkínálnak a rögtönzött vásártelepen. Egy üveg vodkát húszezer zlotyiért, a jellegzetes orosz prémsapkákat 80 ezerért árulják.
A nehezen összekuporgatott zlotykért azután megindulnak, hogy karácsonyra megvegyék mindazt, ami otthon az álmok birodalmába tartozik. A lengyel üzletekben ugyanis mindent megkaphatnak, ami szem- szájnak ingere. Narancsot, banánt, finom édességet, nyugati elektronikát, francia sajtokat, és magyar szalámit. Igaz, az árak is megütik a nyugati színvonalat, különösen a gombamódra elszaporodott magánboltokban, butitkokban. De a szovjet vásárlók vevők a silány minőségű, aránylag még olcsóbb lengyel árukra is, amelyek a nyugati minőséghez mindinkább hozzászokó helybélieknek már nemigen kellenek. Gyatra textilanyagok, vaskos vasáruk, ijesztő kinézésű játékbabák vándorolnak az önfeledten vásárló szovjet turisták tömött csomagjaiba.
Maguk a lengyelek is vásárolnak a forgatagban, és örömmel látják, hogy az egy évvel ezelőtt még végeérhetetlen sorok eltűntek a most már feltöltött üzletek elől. De ők most már inkább a csillagászati árakat érzékelik, különösen az ünnepek küszöbén. A másfélmillió zlotys átlagfizetésekből még a karácsonyi és a szilveszteri lakoma előteremtése is problematikus, hiszen csak egy kiló sonka több mint ötvenezer zlotyiba kerül. A keleti szomszédok olyannyira írigyelt fogyasztói paradicsomának kemény ára van - fejezi be varsói tudósítását a Szabad Európa Rádió. +++
1990. december 19., szerda 21:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|