|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Rabár Ferenc lemondása - 1. folyt.
|
Ami a Rabár-féle óvatos koncepciót illeti, meg kell mondani, hogy az MDF eredetileg még áprilisban erre szavazott. Akkor úgy vélték ugyanis, hogy lehetséges lesz az országot nagyobb megrázkódtatások nélkül, visszaszorított inflációval és munkanélküliséggel átvezetni egy polgári gazdaság rendjébe. Az illúziók azonban azóta elfogytak, bár a kormány jól tudja, ha sokkterápiát alkalmaz, ezzel kockáztatja saját életben maradását is, mert számítania kell további tüntetésekre, konfrontációkra, vagy éppen a tömegek indulatának meglovagolására mindig kész pártokra és politikusokra.
Ha viszont továbbra is ez a tétovaság irányítja munkáját, ha továbbra sem lesz világos, hogy hogyan kíván a hatalom privatizálni, hogy mi lesz a földtörvénnyel, hogy miből élnek meg az önkormányzatok, ha tehát a gazdaság és a szociálpolitika egyszerre omlik össze, hát akkor még rosszabb lesz.
Matolcsy úgy véli, legalább a gazdaságnak működnie kell, és akkor majd egyszer lesz miből kompenzálni a szegényeket is. A helyzet tragikus, ezt mindenki tudja. A működő tőke most mindössze öt százalékot jelent a gazdasági életben, ami reménytelenül kevés, márpedig működő tőke nélkül nincs fellendülés.
Úgy tűnik, a Matolcsy-féle gyorsítási program egyelőre népszerű a kormánypártban, tehát az MDF parlamenti frakciójában, de attól a sokktól is, amit Rabár pénzügyminiszter lemondása jelent, a másik tábor is szerveződni kezd, és a mérleg nyelve - lemondás ide, vagy oda - még nem billent egyik oldal felé sem.
Gyorsítás, vagy döcögés tovább, de hova? Nem lefelé-e? - ez a kérdés. És mivel jó választás nincs, nemsokára talán eldől, melyik rossz választás mellett kényszerül szavazni a kormányfő? +++
1990. november 29., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|