Rendszerváltás és az MTI

	Manfred Wörner látogatásának marrgójára
--------------------------------------- München, 1990. november 25. (SZER, Világhíradó) - Szekeres László: - Ma utazott el négynapos magyarországi látogatásáról Manfred Wörner, az észak-atlanti szövetség, a NATO főtitkára. A látogatásnak nem csak protokolláris és gesztus-jellege volt, hanem meg lehet mögötte találni a valós politikai tartalmat is. Bár a NATO első embere végiglátogatja a még mindig VSZ- tagállamokat, a hazánkban lefolytatott sokirányú tárgyalásai, és Antall József kormányfő brüsszeli meghívása nemcsak a kapcsolatteremtésre, hanem egy meglévő kapcsolat további építésére is utalnak. Az európai katonai egyensúly éveken, sőt már évtizedeken keresztül a NATO és a Varsói Szerződés kiegyenlítő szerepére épült. A volt keleti tömb országaiban bekövetkezett változások ezt az egyensúlyt felborították. Míg az atlanti szerződés tagállamai továbbra is egységesek, a VSZ szervezete katonailag széthullott, és politikailag sem képvisel már egységet, erőt. Vegyük csak példának az NDK integrálódását a NATO-ba, a szovjet csapatkivonásokat - de ennek nemzetközi deklarálásaként értékelhetjük Antall József párizsi beszédét is. Komoly mértékben járulnak hozzá ehhez a folyamathoz a Szovjetunió belső problémái is. Tehát egy ütőképes szervezettel szemben egy demoralizálódott, széthulló egykori egység maradványai állnak. Ez - és az is, hogy a már levált és a leváló félben lévő országok sem járnak egységes úton -, Európa biztonsági helyzetét erősen destabilizálta. Vannak országok, melyek az atlanti szövetség felé próbálnak orientálódni, vannak amelyek saját-utas politikát szeretnének kialakítani, és vannak úgynevezett lebegő országok. (folyt.) 1990. november 25., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	NATO főtitkár Budapest - 1. folyt.
Az egységes tömbhöz tartozás megszünése ugyanakkor sok olyan egymással szembenálló érdeket is felszínre hoz, melyeket a közös barakk kényszerhelyzete a szőnyeg alá söpört. Ezt a problémát a magyar vezetők többször is jelezték Wörner főtitkárnak, mint az európai stabilitás egyik kényes problémáját. Nos, a főtitkár útjának egyik jelentős célja volt, hogy ezeket a bizonytalansági tényezőket felmérje. A NATO szerepe az elkövetkező években a katonai szembenállás helyett sokkal inkább a stabil politikai bázis demonstrálásává alakul. Ez a bázis egyenlőre meg akar maradni saját eddigi határain belül - vagyis mint Wörner úr többször is hangoztatta: belátható időn belül nem kívánják kibővíteni a tizenhatok klubjának taglétszámát. Az NDK esetében ez a német egyesítés miatt nem jelentett létszámbővülést - a többi országgal, és így hazánkkal kapcsolatban azonban a különböző szintű és jelentőségű biztonsági együttműködési szerződések keretein belül kívánnak együtt dolgozni az új Európa megvalósításán. Érthető az Atlanti álláspont: ha különbséget tesznek, akkor az újabb "miért ő, és miért nem én" -ellentéteket teremt. Így az egyre inkább politikai szerepkört felvállaló NATO egységes alapokon, azonos helyzetből tárgyalhat minden országgal - és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Varsói Szerződés még nem szünt meg hivatalosan, csak az együttműködés egyes elemei lettek felfüggesztve, mások pedig akadoznak. Azzal is tisztában vannak az atlanti politikusok, hogy a jelenleg nagyon bizonytalan helyzetben lévő, belső problémákkal terhelt Szovjetuniót nem lehet leírni, hiszen nélküle egy stabil európai biztonsági struktúra kialakítása elképzelhetetlen. (folyt.) 1990. november 25., vasárnap
Vissza »

	NATO főtitkár Budapest - 2. folyt.
Észrevehető, hogy a szövetség kitüntető figyelemmel fordul Magyarország felé, hiszen elvitathatatlan az a szerep, melyet a közép- és kelet-európai politikában az elmúlt időszakban játszottak a magyarországi változások. A megbeszélésekből, nyilatkozatokból az is kitűnt: bíznak a magyar vezetésben, és abban is hogy az új Európa arculatának kialakításában egy új európai biztonsági struktura kiépítésében a magyar politika továbbra is élenjáró szerepet játszik. Ugyanakkor az észak-Atlanti szövetség ezt a jövendő új Európát összeköti Kanadával és az Egyesült Államokkal is - és így válik az európai biztonságpolitika - világpolitikává. +++ 1990. november 25., vasárnap
Vissza »