|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Emlékünnepség Nagy Imre kaposvári szülőházánál (1. rész)
|
1990. június 17., vasárnap - Nagy Imre mártírhalálának 32.
évfordulója alkalmából katonai tiszteletadással emlékünnepséget
rendeztek vasárnap Kaposvárott. A néhai miniszterelnök emléktáblával
megjelölt szülőházánál elsőként Király Béla országgyűlési képviselő,
az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka köszöntötte a megjelenteket,
köztük Nagy Erzsébetet és családtagjait, Szabad Györgyöt, az
Országgyűlés megbízott elnökét, valamint a politikai élet Somogy
megyei és kaposvári képviselőit.
Beszédében utalt rá, hogy Nagy Imre valós és követendő öröksége az a szellemiség, amelynek jegyében Magyarországon és Kelet-Közép-Európa országaiban az egész világ figyelmétől kísért politikai fordulat az utóbbi egy év alatt végbement. A Nyugat szimpátiáját és segítőkészségét csak úgy tudjuk megőrizni - szögezte le Király Béla -, ha a rendszerváltás és demokratizálódás folyamatában továbbra sem térünk le a Nagy Imre által kijelölt útról. Kritikával illette azokat a politikai erőket, amelyek manapság az 1946-1990 közötti jogfolytonosságból kihagyják 1956-ot és történelmünkből ki akarják rekeszteni a forradom hőseit, köztük Nagy Imrét is.
Az ünnepség szónoka Szabad György, Nagy Imre igazságkereső és igazságosztó szerepét méltatta bevezetőjében. Egy szenvedésekkel, igazságtalansággal, emberi és nemzeti megaláztatásokkal teli világban a munkásmozgalom keskeny ösvényén indult el, de rá kellett döbbenie, hogy ezt az utat a diktatúra a maga hatalmának kiépítésére használta fel. Nagy biztonsággal ismerte föl azt a történelmi pillanatot, amikor a viszonylagos igazságok helyett a teljes igazság, a valódi demokrácia, az ország önrendelkezése reális lehetőséggé vált. Első 1953-as fellépését még visszaszoríthatták a diktatúra erői, de 1956-ban, amikor a nép az ő személyében találta meg szabadságtörekvéseinek vezető egyéniségét, Nagy Imre minden felelősséget és kockázatot vállalva a nemzet élére állt. Bár a forradalom bukása az ő sorsát végképp megpecsételte, a vereség csak átmenetinek bizonyult - szögezte le Szabad György, majd a jelenlévők tapsától kísérve kijelentette, hogy ma, Nagy Imre és mártírtársai nyomdokán haladva leverhetetlenek vagyunk. (folyt.köv.)
1990. június 17., vasárnap 16:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|