|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés alakuló ülése (15. rész)
|
Németh Miklós miniszterelnök kért szót ezután. Bejelentette: benyújtja kormánya lemondását.
Elöljáróban utalt arra, hogy 16 hónappal ezelőtt egy másik Országgyűléstől kapott feladatot és bizalmat, hogy a történelemben minden bizonnyal ritkaságnak számító folyamatban - a békés átmenet idején - vezesse a kormányt. Sokan voltak, akik ennek az útnak nem adtak esélyt, s vannak, akik ma sem hisznek benne. A kormány azonban hitt abban, hogy megvalósítható e folyamat, s ezért azon dolgozott, hogy az esély valóra váljon. Vállalta, hogy az átmenet kormánya legyen, nem gondolva arra: szerepük, felelősségük is csak átmeneti.
Németh Miklós kijelentette: a testület munkája gyümölcsének tekinti, hogy most benyújthatja kormánya lemondását. Hosszú évtizedek óta ugyanis ez volt az a kormány, amely közvetlenül és valóban a Parlamentnek, s nem egy pártnak volt felelős, amely egy teljesen szabad, demokratikus választás eredményeként létrejött Országgyűlésnek nyújthatja be lemondását. A kormány tagjai büszkék arra - mondta -, hogy kormányzásuk hozzájárult e pillanat eljöveteléhez. Jó partnerként említette ebben a korábbi törvényhozó testületet és az új Parlamentben helyet foglaló pártokat - akkor is, ha nem egyszer inkább ádáz ellenfélnek mutatkoztak -, mert elismerték egymás céljait.
A kormány tagjai minden erejükkel meg akartak felelni szerepüknek, ezért az elmúlt másfél esztendőt kemény munkával töltötték. Sokan politikai öngyilkosságnak tartották ezt, hiszen a régi hatalmi rendszer lebontásáért folytatott küzdelem gyümölcseként végül is kiszorultak a végrehajtó hatalomból. Rámutatott: ez mindennél jobban bizonyítja, nem azért dolgoztak a rendszerváltásért, hogy más formában átmentsék saját hatalmukat, hanem azért, hogy parlamenti demokrácia keretei között éljenek. Alkotmányos forradalmukat úgy vívták meg, hogy nemcsak a tömegek nem akartak a régi módon élni, de a hatalom sem akart a régi módon kormányozni; önzetlenül dolgoztak a változásokért. Ezt a munkát a nemzetközi közvélemény és a világ politikusai is ismerték és elismerték - állapította meg Németh Miklós, majd arról szólt, hogy e kormánynak kellett a régi bűnökért megkövetni a népet, neki adatott a rehabilitáció feladata és lehetősége, az emberi lelkek felszabadítása, s neki kellett cipelnie a múlt terhes politikai, társadalmi és gazdasági örökségét. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a politikai örökség ugyan nem terheli az új kormányt, azonban az utóbbi kettőt tovább kell cipelnie, s várhatóan rövid idő alatt nem tudja megoldani a gondokat. (folyt.köv.)
1990. május 2., szerda 15:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|