|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Times: a diktatúrák bűneinek megbüntetése (1.rész)
|
Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
London, 1990. április 10. kedd (MTI-tud) - ,,A demokrácia
nincs felkészülve a diktatúrák bűneinek megbüntetésére,, címmel
közölte kedden a The Times Roger Boyes budapesti keltezésű, hoszabb
elemzését.
,,A kommunizmus vége valószínűleg Magyarországon vette kezdetét múlt nyáron - kezdi írását Boyes -, amikor a balsorsú 1956-os felkelés idején kormányfői tisztséget betöltött Nagy Imre koporsóját kiásták az egyszerűen +301-es parcellaként+ megjelölt sírból, és a budapesti Hősök terén rendezett emlékünnepséggel egybekötve, öt másik rehabilitált politikussal együtt újra eltemették.
Nagy kivégzése hiba volt. De az volt a forradalomban játszott szerepe, részvétele miatt agyonlőtt vagy felakasztott 277 munkás kivégzése is, avagy Buhariné, Slanskyé, Rajké és egymillió kevésbé ismert személyé, akiket kiirtottak a sztálinizmus idején és a korai posztsztálinista években. Minden hibát hivatalosan beismertek és megbántak az utóbbi három évben. Ki fizet értük? Senki.,,
Az a helyzet, hogy nincsen olyan átfogó jogi struktúra, amelynek alapján politikai bűneikért felelősségre lehet vonni a korábbi vezetőket. Az amnesztia intézménye megvédelmezi mind a gonoszt, mind a csupán alkalmatlant az igazságszolgáltatással szemben.,,
(folyt.)
1990. április 10., kedd 19:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|