|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 1. folyt.
|
Hogy bennünket, akik semmilyen módon nem szerepeltünk, semmit nem terveztünk ellenük, miért támadtak meg a székházban? E pillanatban nem tudom még megítélni, csak a dolog lényegét mondom, hogy ami végül is kikerekedett belőle, tehát a tömeggyilkosság kísérlete, ez valójában folytatása volt az előző napok hasonló jelenségeinek.
Szinte irracionális a jelenség ugye, amely előző héten azzal kezdődött, hogy egy magyar szó láttán, amely így szólt: gyógyszertár. A megfelelő román szó mellett párhuzamosan, egy magyar szó láttán titkos futárok vágtattak százfelé és csődítettek egybe ugyancsak 2-3 ezer főnyi tömeget, amely mintha iszonyatos fizikai fájdalom kínozná, az égre vonítva és ordítva, majd kést rántva és békés járókelők ellen törve adta jelét annak, hogy ez az egy szó mennyire borzasztó módon kínozza.
Riportereket vertek meg, törték össze milliós értékű készüléküket és valaki ott a tömegben ennek a tévécsapatnak a nyomait kutatta, mert mindenféle rémhír járta, hogy talán agyon is verték volna már őket. Alig menekültem meg, ugyanis némelyek felismertek és már kezdték rám vetni magukat. Magyar munkások aztán gyorsan elvonszoltak és kocsiba ülve elhajtottam a helyszínről.
A következő napokan hasonló ilyen megnyilatkozások sorozatai zajlottak le. Én a hétfőinek lettem áldozata. Ugyanis a legvéresebb pogrom az valójában kedden zajlott, amikor ugye rengetegen sebesültek és haltak meg. Amikor ugyanazok a vidékről titkos kezek által irányított román tömegek a legszörnyűségesebb szúró szerszámokkal felszerelten járták a várost és provokálták ki végül is az összecsapást a román és magyar tömegek között. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|