|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Új marosvásárhelyi események - 1. folyt.
|
Az amerikai AP hírügynökség jelentése szerint a marosvásárhelyi tüntetők Iliescu miniszterelnöktől azt követelik, hogy személyesen hallgassa meg követelésüket, tehát utazzék a helyszínre.
És mi történik közben Budapesten? Nos a Hősök terén a szolidaritás-tüntetés befejeződött, a szónokok kínosan vigyáztak arra, hogy indulatokat ne korbácsoljanak fel. Felszólítottak mindenkit, hogy ne menjen a román követség elé. A kérdés: követték az emberek ezt a felszólítást? Tar Péter ott volt.
- A hazafelé tartó tömegből kivált körülbelül 500 fős gyülekezet álldogált jelenleg is a budapesti román követség előtt. Az abszolút spontanitás jellemzői, hogy nem rohamosztagok őrzik a követség épületét, a házban égnek a villanyok, az utcai forgalom nincs leállítva, nincsenek szónokok, az emberek inkább némán demonstrálnak. Csak itt-ott csattan fel egy-egy keményebb bekiabálás, amit a józanabbak azonnal lepisszegnek. A leghosszabban Sütő András nevét skandálta a folyamatosan fogyatkozó tömeg. +++
1990. március 20., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|