|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A magyarságról 3.
|
Most, hogy újra indultak a tárgyalások a kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, az egyik javaslat éppen az volt, hogy kölcsönösen nyissuk meg ezeket az intézeteket. Azonban a nyilatkozatokon kívül más nem történt.
- Minthogy Ön megvívta már a csatát az Erdély története című könyv kiadásásával a Ceausescu-érában, megkérdezem, hogyan ítéli meg azt a román döntést, amely ismét megakadályozza magyar könyvek bejutását?
alc. A román nacionalizmus forrása
- Én úgy látom, hogy az utóbbi időben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nem jó irányba visznek, inkább visszavetik a fejlődést, amelyben az emberek itt is és ott is reménykedtek. Nos, bevallom azt is, hogy bennem decemberben is, meg utána is mérsékelt remények éltek. A nacionalizmus ugyanis nem Ceausescuhoz köthető jelenség és nem kapcsolható csupán az ő politikájához. A nacionalizmus régebbi gond ebben a térségben és a magyar-román viszonyt legalább a 48-49-es szabadságharc óta határozottan és erőteljesen befolyásolja. Ám ahogyan jelentkezik, abban nagy szerepe van az értelmiségnek. Annak a rétegnek, amelynek feladata lenne, hogy segítse a nemzetek közti együttműködést. Ma azt mondhatom, hogy a román értelmiségnél erőteljesebben jelentkezik a nacionalizmus, mint a magyarnál, bár itt sem hiányzik. Az utóbbi esetében főleg a tudatlanságból táplálkozik, nem ismerik az erdélyi etnikai viszonyokat és emiatt olyan következtetéseket vonnak le, mintha Erdélyben magyar többség lenne. A román értelmiségben viszont sikerült azt a meggyőződést erősíteni, hogy a magyarok megint Erdélyt akarják. Nos, a két világháború között valóban ez volt a magyar külpolitika célja; a románok körében tehát tömegjelenséggé vált a félelem és Ceausescu ezt a félelmet táplálta. Jellemző, hogy a decemberi, temesvári eseményekkel kapcsolatban azt állította, hogy a magyar hadsereg be akar vonulni Romániába. Vagyis a fenyegetettség érzetét keltette. És az ilyen politika hatása alatt nagyon nehéz az együtműködést hirdetni. A nemzetállam eszményéhez ragaszkodó román természetesnek tartja, hogy a magyar gyerekek román iskolákban tanuljanak és nem hajlandó orvosolni a magyar sérelmeket, például az oktatás terén. Természetesnek tartja az úgynevezett "homogenizálást", ami egyszerűen erőszakos asszimilációt jelent. Igaza van Tőkés Lászlónak, amikor azt mondja, hogy a románok a XIX. század végén és a XX. század elején léptek fel azokkal a követelésekkel, amelyeket a magyarság most vet fel: a nyelv és a kultúra megtartását kívánták. (folyt.)
1990. március 20., kedd 15:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|