|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A Magyar Írószövetség nyilatkozata
(OS)
|
1990. március 20., kedd - A Magyar Írószövetség választmánya mélységes megdöbbenéssel értesült a Marosvásárhelyen történt magyarellenes tüntetésekről, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége helyiségének feldúlásáról, a legnagyobb élő magyar írók egyikének, a romániai magyarság tekintélyes vezető személyiségének, Sütő Andrásnak durva bántalmazásáról.
A választmány a magyar írótársadalom egészének nevében is a leghatározottabban leszögezi, hogy a Romániában élő magyarokat lakóhelyükön személyükben és közösségként az emberi jogok teljessége elidegeníthetetlenül megilleti: nyelvük gyakorlásától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatástól és személyi kapcsolataiktól, vallásuk szabad gyakorlásától, gazdasági, nemzeti érdekvédelmi szerveik létrehozatalától és szabad működtetésétől, anyanyelvi és szabad tömegtájékoztatási eszközeik fenntartásától, kulturális autonómiájuktól senki meg nem foszthatja. E jog nem kiváltság: az emberi jogok chartájában és a helsinki egyezményekben leszögezett alapelv, amely minden ország, közöttük Magyarország nemzeti kisebbségeit egyaránt megilleti.
A magyar írótársadalom tisztában van az Erdélyben fellángolt kisebbségellenes gyűlölet gyökereivel és múltjával, mint ahogyan tisztában van azzal is, hogy ebben az indulatban a forradalmát a Romániában élő magyarokkal együtt hősiesen megvívó román nép többsége nem osztozik, amint azt a kolozsvári magyar-román sorsközösséget is éltető tüntetések is bizonyítják. Éppen ezért különösen aggályosnak tartja, hogy a helyi hatóságok nem adták meg a marosvásárhelyi magyaroknak és szervezeteiknek az ország minden polgárának járó védelmet, s hagyták, hogy a magyarellenes gyűlölet idáig fajuljon.
A magyar írótársadalom, mint eddig is, ezután is kiemelkedő fontosságot tulajdonít a magyar-román jóviszonynak, s e jóviszony kérdését a két nép sorsközössége térségünk békéje kulcskérdésének tekinti. Éppen ezért azzal a kéréssel fordul a román forradalom tüzében megújult baráti román írószövetséghez, hogy vesse latba erkölcsi tekintélyét, politikai súlyát annak érdekében, hogy hasonló atrocitásokra a jövőben ne kerülhessen sor, s hogy a két nép kapcsolatai a forradalom során bámulattal tapasztalt testvéri egyetértésben fejlődjenek a teljes jogegyenlőség és testvéri barátság irányában. Ebbéli erőfeszítésében számíthat a Magyar Írószövetség őszinte támogatására és együttműködésére. (OS)
1990. március 20., kedd 15:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|