|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. ünneplése Romániában
|
--------------------------------
München, 1990. március 15. (SZER, Magyar híradó) - Hogyan ünnepeltek a magyarok a határokon túl? Ara-Kovács Attila tudósítása Székelyudvarhelyről.
- Agyagfalván a XIV. század óta tartották - míg persze tarthatták - a rendtartó székelység afféle parlamentjét, a Székely Nemzeti Gyülést, melynek utolsó összejövetele 1848 októberének azon a napján volt, amikor kimondta a magyarság itt élő része végérvényes csatlakozását a nemzethez és Európához. Nem valamiféle nemzetieskedő gesztus volt ez, hanem az emberi civilizációhoz való felzárkózás egyértelmű igénye és tudomásulvétele. Miként a mai nap december 15-ike ünnepe is Agyafalván, és ennek során - bár nem félelem nélkül - a székelység újra kinyilvánította az egyenlőség, a testvériség, és főképp a szabadság iránti töretlen vágyát, és egyben a néhány évvel ezelőtti titokban itt felállított emlékművet is megkoszorúzták a Székelyföld valamennyi zugából ide özönlött ezrek.
Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban, rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi létnek. (folyt.)
1990. március 15., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Március 15. ünneplése Romániában - 1. folyt.
|
És nem csak természetesek, de nélkülözhetetlenek is. A székelyföldi megemlékezések középponti eseménye udvarhelyen zajlott le, a délutáni órákban. Hosszantartóan zúgtak a harangok, mint másutt egész Erdélyben. A városközpontot ezrek népesítették be. A szónokok pedig megállapíthatták, amit e vidéken oly régóta gondolt titkon mindenki, de kimondani nem mert: hogy hazug testvériségben éltek a nemzetek és nációk e vidéken, különösen az utóbbi 70 évben - minthogy e kényszerű együttlétet nem hitelesítette egy pillanatra sem az egyenlőség és a szabadság.
Az udvarhelyi nagygyűlés egyben szentesítette azt, amit a város lakossága már oly régóta szeretett volna elérni: az egyik központi teret - mától - Márton Áron térnek hívják itt. +++
1990. március 15., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|