|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 199O (1. rész) - Múzeumkert
|
1990. március 15., csütörtök - Mint sok-sok éve már március
15-én, ezúttal is benépesült a Múzeumkert: piros-fehér-zöld kokárdás
fiatalok és idősebbek, több ezren emlékeztek a Nemzeti Múzeum előtt,
Petőfi Sándor szobra alatt a magyar szabadságharcra. A Múzeumkertbe
a Magyar Szocialista Párt invitálta az ünneplőket, hogy együtt
idézhessék a 142 évvel ezelőtti események szellemét.
Pontban 11 órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, majd a Szocialista Párt és a Magyar Néppárt képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját a múzeum falán. Elhelyezték a megemlékezés virágait az ünnepségen résztvevő budapestiek is. Nagy Attila színművész tolmácsolásában - ugyancsak hagyományosan - elhangzott a Nemzeti dal. Katona Béla, a párt országos elnökségének tagja köszöntötte a résztvevőket, utalva arra, hogy itthon , s szerte a világban 15 millió magyar ünnepel ma, bizonyítva, hogy március 15-e a legnagyobb, a nép szívéhez legközelebb álló nemzeti ünnepünk.
Ezt követően Pozsgay Imre lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében felidézte a reformmozgalom közel negyedszázados küzdelmét, amelynek eredményeként 1848-ban kirobbant a forradalom. Hangsúlyozta: a szabadságharc egyik legfőbb tanulsága, hogy idejekorán jött forradalom volt, amelyben érett gondolatok, eszmék fejezték ki a kor európai színvonalon megfogalmazott követelményeit, nemzeti, társadalmi szükségleteit: a nemzeti függetlenség követelését a társadalmi forradalommal, az átalakulással. Ekkor bizonyosodott be igazán először a magyar történelemben, hogy ez a nép képes önmagát kormányozni, hogy évszázadok hódoltságai, elnyomásai és keservei után is él e nemzetben az államalkotó képesség és erő; hogy államalkotó erejénél fogva új intézményeket tud teremteni a szabadság, a jogegyenlőség, a társadalmi átalakulás jegyében. Ezt a tanulságot a ma nemzedékei nem felejthetik el - mondotta, hozzátéve: erre kell emlékezni most, amikor intézményteremtő képességünkkel, egy új államiság megformálásával, a magyar nemzeti, közjogi hagyományokhoz kapcsolódva újra európai alkotmányos rendet teremtünk az ismét szabad Magyarországon.
A továbbiakban - napjaink történéseire utalva - arról szólt, hogy az eredményes közjogi tárgyalások után a magyar nemzet békés forradalmat él meg. S miközben valóban szükség van a pártok, társadalmi irányzatok szerinti megkülönböztetésre, a nép ma ismét történelmet ír - hivta fel a figyelmet a szónok, hangsúlyozva: vigyázni kell arra, hogy a történelmi tetteket ne a történetírók feljegyzései helyettesítsék. (folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|