 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
A hatalom és a márciusi ünnep
|
-----------------------------
München, 1990. március 15. (SZER, Kezdődik a nap) - Felolvassuk
Hajnal László Gábor írását:
- Márciusodunk ismét tágkeblű reménnyel, a pilvaxi ifjak
öröklött álmodozásával, hogy végre senki más lobogóját nem teszik a
mi trikolorunk mellé ezen az ünnepen, legfeljebb fekete zászló
kerülhet a házakra, a kokárdák közepén is sötétülhet emlékező
gyászunk, mert van okunk bőven a sírva örülésre.
A tavasztól éppen azok a zsarnokok rettegtek, akik most sietve
gombolgatnak mellényt, cserélnek gúnyát, fordítanak köpönyeget, és a
tegnapi zord hatalom még a mosolygást is tanulgatja. De szívünkben
megőrződött a nem is oly régi márciusok képe, a júdás-pénzekkel
lefizetettek cinikus vigyorgása, az 1957-es Márciusban Újra Kezdjük
szervezőinek brutális üldözése, és nem felejtjük a hetvenes években
elnáspángolt diákokat sem.
Az első lakitelki találkozón 1979-ben összegyűltek nagy
ábrándjaira is gondolnunk kell, a búvópatak nemzedékre. Nem
véletlen, hogy az öngyilkos bátorságúakat tömörítő fiatal írók
József Attila Körének működését is márciusban, 1981-ben
függesztették fel először, de a zsarnokságot elsöprő lavina parányi
szemcséje ekkor már útjára indult.
Talpra magyar - mondották, hallgatták, főleg azok az
agymosottnak, magyarságtudatuktól megfosztottnak hitt fiatalok, akik
már 1956 után születtek, ám génjeikben hordozták elődeik szellemi
testamentumát, megtanulták a költő kérdését is: "És mi mégis láncot
hordunk?" (folyt.)
1990. március 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|