|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZP választási műsora
|
-------------------------
München, 1990. március 7. (SZER, Kommentár nélkül) - A mikrofonnál Kasza László.
- Ennek a műsornak adásidejét hetek óta a választáson induló pártok rendelkezésére bocsájtjuk. Lehetőséget adunk arra, hogy a Szabad Európa Rádió hullámhosszain ismertessék választási programjukat.
A többi között a Magyar Szocialista Párt is kíván élni ezzel a lehetőséggel. Az adás címének megfelelően kommentár nélkül teszünk eleget a kívánságnak, a budapesti stúdiónkban készített program műsorvezetője Szilágyi János. Vendégeit ő mutatja be.
- A hallgatókat és önöket, a stúdió vendégeit, Bossányi Katalint, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettesét, Annus Józsefet, a Tiszatáj főszerkesztőjét, és Kovács László külügyminiszteri államtitkárt úgy köszöntöm, ahogy ezt még soha sem volt módomban megtenni. Tehát üdvözlöm önöket a Szabad Európa Rádió budapesti stúdiójában. Valóban nem volt módom megtenni, mert én a Szabad Európát legfeljebb hallgattam, és el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha eljön az az idő, amikor a Magyar Szocialista Párt képviselőit, tagjait, illetve nem tagjait - ez majd később kiderül - itt üdvözölhetem ebben a stúdióban. Én komolyan mondom, sokat spekuláltam ezen, mikor ezt elvállaltam, hogy milyen furcsa ez az érzés, milyen furcsa helyzet ez. Mert tudtam, hogy van ez az iroda, van ez a stúdió, hogy a Szabad Európának itt tudósítói vannak, dehát más dolog tudni valamit - más dolog tudni, hogy a pofon fáj, s más dolog egy pofont kapni.
Szóval írtó furcsán éreztem magam itt egy-két napig. Nem tudom, hogy önök hogyan élik át ezt a helyzetet?
- Mikor beléptem az épületbe, az jutott eszembe, hogy számomra a Szabad Európa Rádió az ötvenes években mit jelentett. Valamit, amit a szüleim, főleg apám hallgatott. Borzasztó rosszak voltak a vételi körülmények, zavarták az adást, és én mint kisgyerek ebből azt éltem meg, hogy csendben kellett lenni, mert különben nem lehetett hallani semmit. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|