Rendszerváltás és az MTI

	Nagyágyúk, kiságyúk
------------------- München, 1990. február 19. (SZER, Magyar híradó) - Visszaélések a kopogtatócédulákkal. Egy kisszövetkezet, amelyik pénzért gyűjti be ezeket néhány pártnak. A lehallgatási botrány. Betörések különböző pártszékházakba. A rádió és televízió felügyelő bizottsága körüli mindmáig gyűrűző botrány. A Grósz Károlyt ért méltatlan támadás. Vajon kizárólag ezek jellemzik-e a választási kampányt? Igaza van-e annak a két pártnak, a Magyar Szocialista Pártnak és a Magyar Szocialista Munkáspártnak, amelyek elsősorban ezeket hangsúlyozza? A Magyar Szocialista Párt Országos Választmányának a felhívása atrocitásokról, gyűlöletkeltésről ír, ami speciálisan az ő pártjukkal szemben abban nyilvánul meg szerintük, hogy a múltért felelős pártállami vezetőket és a rendszerújító szocialistákat egymással azonosítják. Kétségtelen, a választások körül nincs minden rendben. Igazuk van a Fidesz képviselőinek, akik veszprémi választási nagygyűlésükön arról beszéltek, hogy a demokratikus intézmények csak egy demokratikus politikai kultúrával rendelkező társadalomban működnek. De élek a gyanúperrel: az MSZP, amelyik az országos listán felsorakoztatta nagyágyúit, sorrendben Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt, Horn Gyulát, Szűrös Mátyást és Németh Miklóst, azért festi az ördögöt a falra, mert nincsenek kiságyúi; mert mint párt egyre veszít a népszerűségéből, és mert bármennyire fájdalmas is nekik, a nagyágyúk esetében igaz a vád: ők tevékeny és aktív részvevői voltak a pártállami struktúrának. A választási visszaélések ilyetén felnagyítása maga is a választási harc része, és egyben felkészülés a választási vereség megindoklására. Magyarországon először van olyan lehetőség, hogy kommunisták és volt vezető kommunisták nélküli kormányzat jöhet létre. (folyt.) 1990. február 19., hétfő
Vissza »

	- Választási hadjárat - 1. folyt.
A múlt hét végén tartott választási nagygyűlések nem igazolják a fentebbi, egyoldalúan festett sötét képet. Biztató, hogy ezeken elsősorban a programok, a koalíciós partnerkeresés, a ma ellenzéki pártok konstruktív megoldási kísérletei kerültek az előtérbe. A hét vége választási nagygyűlései és egyéb rendezvényein az MDF Tatabányán, Nagykanizsán, Pécsen és Veszprémben tartott választási nagygyűlést, emellett Debrecenben a párt liberális műhelye tanácskozott, Budapesten pedig országos reálértelmiségi találkozóra került sor. Az SZDSZ Esztergomban, Veszprémben és Dombóvárott tartott választási nagygyűlést, Budapesten pedig sajtótájékoztatón ismertette gazdasági programját. A Szociáldemokrata Párt Esztergomban és Budapesten tartott nagygyűlést, míg Veszprémben tudományos tanácskozást hívott össze. A Fidesz Veszprémben, a Kisgazdák Jánkmajtison és Tiszabecsen, a Kereszténydemokrata Néppárt pedig Galgagyörkön vonultatta fel vezetőiket. Olyan egyre ismertebb politikusok, mint az MDF színeiben Antall József és Kulin Ferenc, az SZDSZ-től Pethő Iván, Tölgyessy Péter és Mécs Imre, a szociáldemokrata Petrasovits Anna, a Fidesz-től Kövér László és Szelényi Zsuzsa, a kisgazda Gerbovics Jenő és Nagy Ferenc, a kereszténydemokrata Hasznos Miklós voltak e gyűlések szónokai. Bár még mindig sok a bizonytalansági tényező, a sok-sok párt mögött kibontakozik egy olyan pártstruktúra, amelyben már csak 5-6 párt marad versenyképes, és ez ma természetes. Mindegyik párt ma még tartja magát ahhoz, hogy koalíciós tárgyalásokra csak a választások után kerülhet sor, azért a komolyabb pártok már a koalíciós partnerkeresés jegyében komoly önmérsékletet tanúsítanak. (folyt.) 1990. február 19., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Választási hadjárat - 2. folyt.
Ennek kapcsán elég érdekes új kategóriák bukkannak fel, a természetes, a nem természetes és a természetellenes szövetséges kategóriái. Ma már az ellenzéki pártok mindegyike természetellenes szövetségesnek tekinti az MSZMP utódpártjait, az MSZP-t és az MSZMP-t egyaránt. Az MDF már csak azt a kibúvót engedi meg magának, hogy az MSZP tagjaival egyénileg, a szaktudás alapján lehet kivételt tenni, míg a Fidesz ezt egyértelműen elutasítja. Furcsább kategóriapáros a természetes és nem természetes szövetséges. Ma a nem természetes szövetségesek olykor közelebbinek látszanak egy jövendőbeli koalíció szempontjából, mint az úgynevezett természetes szövetségesek. Nem igaz ez az SZDSZ és a Fidesz kapcsán. De amíg az SZDSZ és a szociáldemokraták esetében az ágazati szakszervezetekhez fűződő viszony mindkettőjük és a kisgazdák között a birtokviszony kérdésében eltérő álláspontjuk teremt nagyobb távolságot egyelőre, addig az önmérséklő magatartás egyfajta közeledést eredményez az MDF és az SZDSZ kapcsolatában. Hamburger Mihály értékelte a hét vége választási nagygyűléseit. +++ 1990. február 19., hétfő
Vissza »