|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 5. folyt.
|
- Nem tudom, hogy ezt miként közelíthetném én meg, ugyanis meglehetősen távol állok a központi hatalomnak konkrét és reális lehetőségeitől. Úgy gondolom azonban, hogy a két ország közötti viszony javítása könnyebb folyamat lesz, kevésbé ellentmondásos mint országos viszonylatban a mi nemzetiségi intézményhálózatunk, az önálló hálózatnak megteremtése.
- Igen, de például mi Magyarországon és különösen az ellenzék nagyon is köti azt, hogy a magyar kormány ne engedjen olyan bukaresti nyomásoknak vagy olyan bukaresti szirénhangoknak, amelyek mögött konkrét pozitív lépések nem állnak épp az erdélyi magyarság vonatkozásában.
- Ezt értem. Viszont itt egy fura ellentmondás mutatkozik. Ugyanis a központi front lehetővé teszi, hogy alulról fölfele építkezve érvényt szerezzenek azoknak a meghírdetett elveknek, amelyek között szinte első helyen áll a nemzetiségek teljes egyenjogúságának megteremtése. Viszont azt amit erőszakkal teremtettek meg azt nagyon nehéz demokratikus eszközökkel felszámolni és újjá rendezni. Itt felmerül tehát az a kérdés, hogy egy erőszakkal létrehozott strukturát lehetséges-e, békés, demokratikus módon leépíteni és a helyébe újat felhúzni. Megítélésem szerint itt sokkal nagyobb szükség lenne a központi hatalmi szervek határozott és szigorú közbelépésére, vagyis adott esetben egy 400 éves magyar kollégium visszaállításának kérdését nem lehet azoknak a tanároknak, vagy más helyi tényezőknek az elfogultságára, adott esetben nacionalista ostobaságára, konokságára, vagy pedig kenyérféltő indulataira bízni, hanem minisztériumi, egyáltalában központi hatalmi intézkedéssel a kérdést tisztázni és rendbe tenni. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|