|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Int.Sütő Andrással - 2. folyt.
|
Nem beszélek most rendőrségről, belügyről, hadseregről, ahol ugyancsak megtörtént a fertőtlenítés, hogy esetleges veszélyt okozó magyar ott ne maradjon. Nagyon csekély a létszáma azoknak a magyaroknak, akik az államéletben vagy akár egészen a forradalomig, a pártvezetésben, a megyei szervekben, városi keretekben megmaradtak. Ilyen körülmények között próbálkoznak helyileg - városon, megyeszékhelyeken mindenekelőtt -, a helyi nemzetmentő tanácsok engedélyével vagy azoknak a támogatásával helyreállítani valamiféle méltányos állapotot, többek között ami az iskolaügyünket illeti.
Hogy ezt csak röviden érzékeltessem azt az állapotot, amin változtatni kellene, csupán a tanügy területéről hozok példát. Az iskolák egyesítésével gyakorlatilag elveszítettük 4-500 éves kollégiumainkat, elveszítettük önálló magyar iskoláink tekintélyes részét. Az egyesítés folytán és az évek folyamán fokozatosan csökkentett magyar osztályok folytán olyan abszurd helyzet állott elő, hogy 80-90 százalékban magyar nemzetiségű tanulók nagy része román osztályokban tanulhat és nyilvánvaló, hogy ehhez a mesterségesen és erőszakkal létrehozott állapothoz igazították a kinevezett tanárok állományát.
Példának okáért Marosvásárhelyt az új magyar tanügyminiszter helyettes bejelentése következtében, annak a bátorítására a helyiek megpróbálták az ugyancsak 400 éves Bólyai Református Kollégiumot magyar tanítási nyelvű iskolává átalakítani. Megpróbálták, de sajnálatos módon igen keserves konfliktus támadt csupán belőle, anélkül, hogy az ügy valamit is előrehaladott volna. A Bólyaiba évek alatt kinevezett román tanárok, a kenyerüket féltve, ami különben jogos aggodalom, ha nem gondoskodnak arról, hogy egy ilyen folyamat egy okos terv szerint történjék. Ezek a tanárok - ismétlem tehát - felháborodással fogadták ezt az elgondolást, hogy a Bólyait vissza kell állítani újra azzá, ami volt. Tehát egységesen, teljes egészében magyar liceummá, gimnáziummá, kollégiummá, mindegy. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|