|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Diplomáciai ,,offenzíva,,? (2. rész)
|
Sokan azzal támadják a tavaly ősszel hatalomra jutott japán politikust, hogy a mostani ,,diplomácia offenzívával,, elősorban a hazai mezőnyre kacsint, s inkább a február vége táján esedékes általános választásokra gondol. Ez így persze túlzás, ám tény, hogy a kormánypárton belül vizsonylag szűk bázissal rendelkező miniszterelnök, a sorozatos hatalmi-pénzügyi-megvesztegetési botrányok hullámverését alaposan megszenvedő japán kormányzat jelenlegi első számú embere részére a hat országot érintő körutazás valójában jól kihasználható alkalom a közszereplésre, a jó értelemben vett publicitásra.
Az is vitathatatlan, hogy a hivatalos Tokió számára a korábbinál fajsúlyosabb kérdés a kelet-európai reofrmfolyamatok megítélése. Bármilyen japán politikai intézmény, párt, sajtószerv vagy üzleti vállalkozás képviselőjével is beszéljen manapság az ember, egybehangzóan helyeslik a legutóbbi hónapok-évek változásait. Némi túlzással élve úgy is fogalmazhatnánk, hogy Kelet-Európa a korábbi időszakhoz képest ,,divatba jött,,. Ám a tisztánlátás kedvéért, s a felesleges illúziók eloszlatására ehhez rögtön tegyük hozzá: az elvi támogatás korántsem azonos a sokszor szinte automatikusnak képzelt pénzügyi-gazdasági segítséggel. Sőt a japán cégeket, még az iszonyatos tőkeerővel rendelkező mammutvállalatokat is beleértve, e téren kimondottan az óvatosság, a megfontoltság vezérli.
Nem egyértelmű a kelet-európai átrendeződés tempójának, s kilátásainak megítélése sem (ez szintén a kivárást pártolók pozícióját erősíti), s még kevésbé az, hogyan hathat ki a ,,piacosabb,, mechanizmus a jövőbeli kapcsolatokra, mennyire lehet biztosnak tekinteni az eddigi változásokat, s nem kell-e számolni például Magyarország esetében a gazdaság szétzilálódásával.
Ezzel együtt, s mindennek ellenére Japán - kicsit szakítva a ,,fontolva haladást,, szorgalmazó szakértők tanácsával - számos területen máris elkötelezte magát közös programok bevezetése, a szakemberek felfuttatása, környezetvédelmi elképzelések felvállalása, kiterjedt ösztöndíjas tervezetek mellet. Ismert az a kezdeményezés is, hogy magyar élelmiszer-szállítmányok megvásárlásával és Lengyelországnak adományozásával egyszerre támogassák mindkét reform-irányvonalat követő kelet-európai államot. A budapesti látogatáson a programokon, vagy a régóta húzódó gazdasági témakörön (így mindenekelőtt a Suzuki-féle gépkocsi kooperáción) kívül remélhetőleg sokféle elképzelés napirendre kerül. S akkor talán a herendi sumo-váza is inkább szimbóluma, nem pedig kuriózuma lehet a magyar-japán kapcsolatoknak. +++
Szegő Gábor MTI-PRESS
1990. január 7., vasárnap 12:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|