|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Népszavazás - amerikai lapvélemények - 2. folyt.
|
A szomorú az - mondja Hirscher Richard -, hogy 40 év után, amikor az ország szabad, ahelyett, hogy választásra készülhetne, ki kell hogy fizesse a kommunista uralom számláját - fejezi be cikkét a Wall Street Journal tudósítója Budapestről. A Financial Times tudósítója szerint ellentétben a többi kelet-európai országgal, Magyarország uralkodó pártja lesz az első, amely jövőre a szavazók elé áll anélkül, hogy erre az utca tüntetése kényszerítette volna. A többpártrendszerre való áttérés gondos előkészítését azonban aláássa a konfliktus, amely a pártok között támadt, amelyek nemsokára átveszik a vezetés gyeplőjét. Utalva a Magyar Demokrata Fórum és az SZDSZ vitájára, a Financial Times tudósítója így folytatja: a magyar választó máris belefáradt a politikába és a létért való küzdelembe, és most vasárnap mégis a szavazóurnához kényszerül. A népszavazás egy szinten világos kérdést vet fel, más szintjén viszont árulás Pozsgay Imrével szemben, aki vette magának a bátorságot, hogy kiálljon a reform mellé, és most ennek árát kell megfizetnie. A Kerekasztal konferencia zárásakor mindenki elégedettnek látszott az általa javasolt menetrenddel, noha két résztvevő párt nem írta alá a megegyezést. Antall József, a Magyar Demokrata Fórum tapasztalt politikusa a parlamenti többség elnyerésének kilátásával vonzónak találta egy Pozsgay Imréhez hasonló elnökkel való együttműködést. Pozsgay is elégedett volt, mert a Magyar Demokrata Fórumra támaszkodva ez növelte saját megválasztásának esélyét. Sőt maga a párt is elégedettnek tünt, mert az átmenetkor legalább az elnökség elnyerésére számíthatott. Az SZDSZ azonban mindebből nem kért. Túl felemlített kifogásain, a Magyar Demokrata Fórum és Pozsgay Imre harmonikus kapcsolatának megszakítása is szándékában állt. A támogatás, amelyre az SZDSZ talált a közönség soraiban, meggondolásra késztette a Magyar Demokrata Fórumot. (folyt.)
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|