|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Romániai állóvíz - a brassói évfórdulón
|
--------------------------------------- München, 1989. november 10. (SZER, Forgószínpad) - Románia hivatalosan még napokkal ezelőtt is az NDK legmegbízhatóbb és vaskalaposságában rendíthetetlen szövetségese volt. Ceausescu és Honecker minden alkalmat megragadtak, hogy biztosítsák egymást szolidaritásukról, és hangot adtak aggodalmuknak bizonyos szocialistaellenes folyamatok láttán. Annak idején a halálos csönd honolt a brandenburgi kapu táján, amikor Brassóban a felbőszült tömeg kirámolta a párt székházát. Most hiába sűvít Kelet-Európában a reform szele, a romániai állóvíz még fodrozódni sem látszik: - A két esztendővel ezelőtti munkástüntetés helyszínén Brassóban csönd honol, de nem a nyugalomé, hanem a kétségbeesett rettegésé. Az utcákon, melyeken a traktorgyár munkásai tízezres tömegben vonultak fel a vasárnapi munka, az elsikkasztott fizetés, az élelmiszerhiány és az elnyomás ellen tiltakozva, most megfélemlített, komor tekintetű emberek járnak, lehetőleg a fal mellett, mindenkiben spiclit gyanítva. Aki megszólal, abból is a gyanú és keserűség beszél: - Romániában senki sem beszél szívesen "Őróla" vagy a politikáról. Túl veszélyes. Sohasem lehet tudni, hogyan, ki hallgatózik. - A nélkülözés elviselhetetlen, és mindenki tudja mi az oka: a silányul működő gazdaság, holott Románia adottságai szerint gazdag is lehetne. De jobb, ha nem beszélünk politikáról. - Hogy miért jobb, arra a hajdani a tüntetés vezetőinek sorsa ad magyarázatot: az úgynevezett rend helyreállítása után nyomtalanul eltűntek. +++
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|