|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Kohl-beszéd a nemzet helyzetéről (3. rész)
|
Azt mondta, Egon Krenz azon méretik meg, hogy kitárja-e a kaput a már nagyon is időszerű reformok irányában. A kancellár egyúttal felvázolta a két német állam eddigi gyümölcsöző együttműködésének eredményeit a környezetvédelemtől a kulturális megállapodáson át egészen az utazási könnyítésekig. Az új berlini utazási rendelkezésről azonban még korainak mondta az ítéletet. Erről majd a gyakorlat dönt. Szorgalmazta, hogy az NDK ehhez is mozgósítsa a VSZ államai sorában minden más országnál nagyobb, a belnémet kapcsolatok különböző területeiről származó devizabevételeit. Az utaztatás előmozdításáról tárgyalásokat is ajánlott Kelet-Berlinnek, mindenekelőtt azonban az NDK gazdasági teljesítőképességének fokozásához ígért együttműködést. Ebben jelentős szerepet tölthetnének be élvonalbeli közös vállalkozások, közvetlen üzemi kapcsolatok - mondotta. Egy nappal hivatalos lengyelországi utazása előtt a bonni kormányfő kinyilvánította, hogy Mazowiecki lengyel kormányfővel meg akarja ragadni a lehetőséget a nyugatnémet-lengyel kapcsolatokban való áttöréshez. Elérkezett az idő a két nép tartós megbékéléséhez - mondotta. Kohl szerint azonban ehhez mindkét oldalon hozzátartozik az, hogy becsületesen elszámolnak a történelem sötét fejezeteivel is, nem hallgatnak el, nem fojtanak el, és nem felejtenek el semmit sem a múltból. A máig érzékeny határkérdést érintve a kancellár hitet tett az 1970-ben kelt varsói egyezmény mellett, amelyben az NSZK örökre lemondott mindenfajta területi igényről. Bonn az okmánynak minden egyes részéhez szigorúan tartja magát, így ahhoz is, amely szerint a szerződés nem érinti a felek által megkötött korábbi vagy rájuk vonatkozó két- és több oldalú nemzetközi megállapodásokat. Ezzel a kancellár arra utalt, hogy Németországgal még nem kötötték meg azt a békeszerződést, amely az NSZK felfogása szerint véglegesítheti a határokat. A formai bonni jogfelfogás szerint a nyugatnémet kormányok csak a maguk nevében beszélhetnek, s nem vetíthetik előre a remélt egyesített Németországgal kötendő békeszerződés kikötéseit. Kapcsolatainkban - mondotta - meg akarjuk szakítani a gyűlölet és az erőszak, a jogtalanság és az elűzetés ördögi körét, s új hidat akarunk verni németek és lengyelek között a kölcsönös megértés, a megbékélés, a jószomszédság és az együttműködés számára. Ehhez hozzátartozik a német nemzetiség jogainak szavatolása is. Ezen a területen olyan megállapodásra kerül sor, amely döntő lépés az eddigi megkülönböztetés felszámolásához - jelentette ki. +++
1989. november 8., szerda 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|