|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az 1956-os emlékműpályázat eredménye (1. rész)
|
1989. november 3., péntek - Az 1956-os emlékműpályázatot - amelyet a Történelmi Igazságtétel Bizottsága hirdetett meg ez év májusában - feltételesen Jovánovics György nyerte meg. A bíráló bizottság felkérte az alkotót, hogy módosításokkal készítse el az emlékmű makettjét - tájékoztatta a sajtó képviselőit Ungváry Rudolf, a TIB-pályázat titkára pénteken a Budapest Kiállítóteremben, ahol a pályaműveket bemutatták. Elmondta: Jovánovics György pályamunkája nem szokványos emlékmű, vagy a hősiességet jelképező obeliszk-terv, hanem rituális út. Kezdete a parcella központi helyén, 1956 milliméter mélyen a földbe süllyesztett fekete gránit oszlop. Innen vezet az út ahhoz az építményhez, amelynek alsó szintje megmunkálatlan kövekből áll, szűk folyosó. Ezen áthaladva jut el a látogató újra a szabadba, a rusztikus kőtömbhöz, amelyen ajtó körvonalai - a halál kapujának jelképe - láthatók. Útközben a mártírok neve olvasható a földre fektetett kövekre vésve. A faragatlan kőépítményt felül fehér kőlemez zárja le. E választóvonal fölött ,,egy másik világ,, kezdődik: az utókor emlékezete. Ennek fő motivuma a lepellel letakart szarkofág és mögötte az oszlop. Mindkettő fehér, a tisztaság és a kegyelet kifejezése.
A két másik legsikeresebb mű Deim Pál és Pirk Ambrus, valamint Lugossy Mária, Hámori Béla és Szász Péter munkája, befejezettségével és kiérleltségével vonta magára a figyelmet. A zsűri méltányosnak tartja, hogy a két pályamunka újabb elbírálására visszatérjen. A legkiválóbb emlékművet az 1956-os vértanúk nyugvóhelyén, a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában állítják majd fel, a tervek szerint 1990. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján, ha addig közadakozásból és más anyagi forrásokból összegyűlik az emlékmű kivitelezéséhez szükséges pénz. A bírálóbizottság ajánlotta: máshol állítsák fel egyebek között Berhidi Mária csonka, dőlt kőoszlopát, valamint Széll András utcakövekre állított, megtört Kossuth címerét, amelyből sírjelként emelkedik ki a kettős kereszt. Ugyancsak felállításra javasolták Szervátiusz Tibor fekete kőtömbökkel és kőkeresztekkel kombinált, bronzból készült anyaszobrát, Lewis Bangham fémlemezekből alakított, áttört ,,panaszfalát,,. (folyt.köv.)
1989. november 3., péntek 15:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|