|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Ünneplő ország - 1. folyt.
|
Aztán megható emlékezés a város fiára, dr. Rusznyay Árpád tanárra, akit Vácott ért utól Kádár rendőrsége, és végeztetett ki, mert ő volt Veszprém megye Forradalmi Tanácsának elnöke. Barátok, volt osztálytársak, tanítványok emlékeznek. Nagyszerű ember lehetett. Ez derült ki a beszédekből, de nekem van egy érzésem, hogy "csak" egyszerűen tisztességes, becsületes ember volt. Ezért került a 301-es parcellába. Annak a rendszernek nem a nagyszerű, hanem a "csak" tisztességes, becsületes emberek voltak a fő ellenségei. Jó érzés kezet fogni az özveggyel, aki mögött a megbélyegzés szörnyű évei lehetnek. Ez a gesztus - úgy érzem - kissé vácivá tesz engem is, a kívülállót. Többszázadmagammal, kezemben gyertyával vonulva a gimnáziumhoz, ahol Rusznyay tanár úr utolsó történelemóráját adta, már úgy könnyezek, mintha engem is tanított volna. Mi az hogy tanított volna, tőle is és valamennyi kivégzett társától történelmet tanulunk mi, akik ma szabadon és nyilvánosan hajthatjuk meg fejünket emlékük előtt. +++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|