 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- A Műegyetem előtti ünneplés - 1. folyt.
|
- Boldog vagyok önökkel, veletek együtt. Kimondhatatlanul boldog
vagyok, megértem ezt a napot. Olyan szívesen lennék derűs, könnyed,
de itt az egyetem falánál, az egyetemet látva, nézve megjelennek
előttem azok a napok, amikor bizony itt a fal tövében hullott
hallgatóimnak vére.
A műegyetemi gyűlés fő szónoka veszi most át a mikrofont, Mécs
Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, egykori halálra
ítélt, aki 1956-ban végzős műegyetemistaként vett részt a
megmozdulásokban, majd a harcokban:
- A "suhancok" szabadságvágya és elszántsága láttán az elnyomás
rendszere meghátrált, és órák alatt összeomlott - idézi fel a szónok
a hősi napokat, majd a szovjet intervencióról és arról szól, hogy a
Nyugat akkor lényegileg képtelen volt segíteni. Szól a mroknyi
árulóról, akik idegen hadsereg szárnyai alatt rendezkedtek be a
hatalomnmal, és végigverték az országot. Aztán eljött a kisszerű
maszek kiegyezgetések ideje. Magyarország az állóvíz országává, a
mocsár országává lett.
Még egy évvel ezelőtt is szentségtörésnek számított
transzparensünk, amelyen többpártrendszert követeltünk. Egy évvel
ezelőtt még vertek minket a rendőrök, most pedig velünk együtt,
közösen óvják a rendet.
Nem akarunk senkit felakasztani, sem börtönbe csukni, de az a
legkevesebb - hangsúlyozza Mécs Imre -, hogy a megtorlás bűnösei, a
nemzettől idegen rendszer haszonélvezői és azok is, akik
garázdálkodásukat némán tűrték, most nyilvánosan megvallják és
elítéljék egykori viselkedésüket. 1956 forradalmának 16 pontja ma is
érvényes - folytatta Mécs Imre -, és megvalósításuk már
megkezdődött. Ezeket a követeléseket a demokratikus ellenzék
tartotta ébren az elnyomatás időszakában. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|