 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Honecker leköszönt - 1. folyt.
|
A berlini fal Németország megosztottságának szomorú jelképévé
vált. Honecker még nemrégiben is azt hangoztatta, hogy lebontására
akár 50-100 évig sincs remény. A színfalak mögött eközben egyezmény
született a keletnémetek kivándorlásának engedélyezéséről.
Honecker irányítása alatt Kelet-Németország nemzetközi súlya
megnőtt, s Kelet-Berlin nemegyszer a Szovjetunió külpolitikai
céljainak tolmácsaként működött.
Honecker volt az első keletnémet vezető, aki ellátogatott
Nyugat-Németországba. De másik vágya nem teljesült: soha nem utazott
hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba.
Gorbacsov hatalomra kerülése óta nyilvánvalóvá vált, hogy
Honecker a megrögzött sztálinisták közé tartozik. Az idős vezető még
jól emlékezett a keletnémet munkások felkeléseire, s makacsul
ellenállt a nyíltság és az átalakítás politikájának. A párt élén
állókkal együtt attól tartott, hogy a liberalizálás további
nyugtalanságot szülhet. Ezért igyekezett fenntartani az állampárt
mindenhatóságát, a cenzurát és a közvélemény tájékoztatásának
monopóliumát.
A keletnémet vezetést a legutóbbi időkben a belső ellenállás
jelei mellett az aggasztotta, hogy Lengyelországban a Szovjetunió
hallgatólagos beleegyezésével létrejött a Szolidaritás vezette
kormány. Tetézték mindezt a magyarországi változások, melyeknek
egyenes következménye lett, hogy a keletnémetek ezrei éppenséggel
attól tartva, hogy otthon semmi sem változik, tömegesen döntöttek az
áttelepülés mellett, s ehhez felhasználták a Magyarország által
résnyire tárt kiskaput, a vasfüggönyön támadt lyukat. (folyt.)
1989. október 18., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|