Rendszerváltás és az MTI

	A kerekasztal-tárgyalások kimenetele
------------------------------------ München, 1989. október 8. (SZER, Világhíradó) - A hatalmi párt állítólagos metamorfozisától függetlenül változatlanul érvényes és időszerű mindaz, ami a pártkongresszus előtt a háromoldalú kerekasztal-tárgyalásokon megszületett. Kemény István Párizsból vizsgálja ezeknek a megállapodásoknak a jelentőségét. Még szombaton küldte el elemzését, amikor a hatalmi pártot még MSZMP-nek nevezték. Tehát nyugodtan behelyettesíthetjük az elmondottaknál az MSZMP-t Magyar Szocialista Pártra. - Zajlik a pártkongresszus, de közben tovább folyik a vita az ellenzék és az MSZMP szeptember 18-ikán kötött megállapodásáról. Kiknek volt igaza? Azoknak, akik aláírták, vagy azoknak, akik nem írták alá? Felbomlott-e az Ellenzéki Kerekasztal vagy nem, és egyáltalában: hogyan tovább? Ami engem illet, azt gondolom, hogy az aláírást illető különbségek nem alapvetőek - és nem is hozták magukkal az Ellenzéki kerekasztal felbomlását. Az aláíró szervezetek közül a Magyar Demokrata Fórum a legfontosabb. A Fórum részéről Szabad György kijelentette, hogy az MDF nem írt alá mindent, nem kötött az MSZMP-vel általános egyezséget, és az aláírás felelősségét azért vállalta, mert a választási törvényt és a büntetőtörvénykönyv reformját fontosabbnak tartja mint azt, hogy a köztársasági elnököt ne a nép közvetlen szavazása, hanem az új parlament válassza meg. Hasonló értelemben nyilatkozott Antall József, az MDF másik szóvivője. Többízben utalt az MDF-nek az egyezséghez csatolt külön nyilatkozatára, amely szerint a Munkásőrséget fel kell oszlatni, az MSZMP-nek a munkahelyeken nem lehetnek pártszervezetei. E célok elérésénél azonban fontosabbnak állította a választási törvényt és a btk. reformját. Az SZDSZ szóvivője: Tamás Gáspár Miklós szerint a megállapodást az SZDSZ nem azért nem írta alá, mert az egyezség nem jó, hanem azért mert nem tartja elégnek. (folyt.) 1989. október 8., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A kerekasztal-tárgyalások kimenetele - 1. folyt.
Pető Iván kijelentette, hogy a szabaddemokraták nem tartják rossznak a megállapodást, hanem azon az állásponton vannak, hogy nem teljes, mert hiányzik belőle a pártszervezeteknek a munkahelyekről való kitiltása, az MSZMP vagyonáról való elszámolás, és az ellenzéki pártoknak a nyilvánossághoz való jutása. Úgy látom tehát, hogy az aláírás körüli nézeteltérés taktikai jellegű. Az MDF az SZDSZ és a Fidesz továbbra is egyetért a következőkben: a Munkásőrséget fel kell oszlatni, az MSZMP-nek a munkahelyekről ki kell vonulnia, vagyonával el kell számolnia, és az ellenzéknek ugyanolyan mértékben kell nyilvánossághoz jutnia, mint az MSZMP-nek. E célokat az ellenzéki pártok csak egységes fellépéssel érhetik el. A már elért eredmények az ellenzék egységének köszönhetők, és erre az egységre szükség lesz a továbbiakban is. Ezzel elérkeztem a hogyan tovább kérdéséhez, ami jóval fontosabb mint az aláírásról folyó vita. E kérdésben a Független Jogász Fórummal és Kónya Imrével értek egyet. Szeptember 16-ikán kelt állásfoglalásában a Jogász Fórum többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy március 15-ike óta vidéken és a fővárosi kerületekben egyre-másra jöttek létre helyi ellenzéki kerekasztalok, és ezekben igen jó az együttműködés a különböző ellenzéki pártok és szervezetek között. Idézem: "a pótválasztások eredményei kézzelfoghatóan bizonyították az ellenzéki együttműködés erejét. Az ellenzék közös jelöltjeinek a győzelme a helyi kerekasztal-mozgalom első gyümölcse. Az együttműködés a körét a jövőben is a helyi szervezetek javaslatai alapján indokolt meghatározni, hiszen ők ismerik legjobban a közös fellépés lehetőségeit" - idézet vége. Az állásfoglalás a továbbiakban központi egyeztető fórum létrehozását javasolja. Nem bizonyos, hogy erre szükség van, mert az Ellenzéki Kerekasztal nem szűnt meg. De bizonyos, hogy a választási harcot illetően az ellenzéki pártoknak valamilyen játékszabályokban meg kellene állapodniuk. (folyt.) 1989. október 8., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A kerekasztal tárgyalások kimenetele - 2. folyt.
Igen jónak tartom továbbá Kónya Imrének azt az ötletét, amelyet a Heti Világgazdaság szeptember 30-iki számában adott elő. Ő abból indult ki, hogy a választások első fordulójában igen sok helyen egyik párt sem szerzi majd meg a szükséges többséget -, tehát második fordulóra kerül sor. A második fordulóban - Kónya szerint - az ellenzéknek egységesen azt az ellenzéki jelöltet kellene támogatnia, amelyik az elsőben a legtöbb szavazatot szerezte. Ehhez természetesen az is kell, hogy a választási küzdelemben az ellenzéki pártok ne egymás lejáratásával próbáljanak szavazatokhoz jutni. +++ 1989. október 8., vasárnap
Vissza »