|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Hogyan látja 4.
|
Több következetesség lenne elvárható itt az uralmon lévő párttól. alc. Várják az erkölcsi megújulást. Allergikus kérdés a munkahelyi pártszerveződés is. Ki a politikával a munkahelyekről - hangzik a harsány, de józan jelmondat. Az ellenzék alig tudna ettől a követeléstől elállni. A Kisgazdapárt már tudott volna nem egy munkahelyen szervezetet alakítani, de nem tette, mert úgy véli, hogy a munkahely munkaidő után se legyen politikai csaták színtere. Sok helyen - több műszaknál, rugalmas munkaidőnél - el sem különíthető élesen a munkaidő. Az egyik ember munkaidőben van, a másik nem. Hogyan lesz ez? A válasz alig lehet megnyugtató, ha a politika nem vonul ki a munkahelyekről. Hasonló kényes kérdés a munkásőrség. Fenntartása - bármilyen fomában is - csak iritálja a közvéleményt. 1956. november 4-ének terméke ez a szervezet. Ezt a napot pedig sem az ellenzék, de joggal vélhető, hogy az ország lakosságának döntő többsége sem vállalja. Joggal nem azonosulhat akkor a nap termékeként létrejött fegyveres szervezettel. Semmilyen, akár a legrafináltabb módon történő bujtatás formájában sem. A sarkalatosak közül a BTK és a büntető eljárás módosításán kívül talán a választási törvény az, amely szinte készen van. Tehát jöhetnek a választások? Nehéz szível, de azt kell válaszolni, hogy igen. És az eredmény? Politikusok, szociológusok, közvéleménykutatók keresik a választ. Ne bocsátkozzunk jóslásokba. Talán elég lesz annyival megelégedni, hogy valószínűleg csalódnak azok, akik az MSZMP-nek vagy utódpártjainak megsemmisítő vereségével számolnak. A náluk jelentkező ifjú törökök többnyire mentesek a múlt bűneitől, bár mégis vezekelniük kell. Ez sok-sok szavazatban jelentkezik majd. Az ellenzék egyik szárnya számára Budapest, a másikéra a vidék szavazói gyakorolják a döntő hatást. Budapesten a szabad demokraták jelentkeznek. Vidéken hétről hétre erősödik az egykori nagy párt, a Független Kisgazdapárt. Gombamódra önszervező módon gyarapodik tagsága. A középutas, higgadt, bölcs magyar gazdálkodó mögéjük sorakozik fel. Büszke 56-ra, de ma nem akarja szétlövetni takaros portáját, nem kíván ebben a században egy újabb forradalmat. Szabadulni akar azonban a levitézlett tanácselnököktől, a téesz elnököktől, sokuk a föld igazi tulajdonosai szeretnének lenni, várják az erkölcsi megújulást és őszintén hiszik, hogy a hármas jelszó: az Isten, Haza, Család az, amely kivezeti ezt a nemzetet a legnagyobb válságból - az erkölcsiből. (folyt.)
1989. október 3., kedd 13:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|