 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú Orbán Viktorral II. rész
|
--------------------------------
London, 1989. október 1. (BBC, Panoráma) - Miért nem írta alá
szeptember 18-ikán a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások
első megállapodását? Most következik Orbán Viktorral felvett
interjúnk második része, amelyben a választást megelőző küzdelmekről
lesz szó. Munkatársunk, Békés Erzsébet mindenekelőtt azt kérdezte
Orbán Viktortól, hogy látja-e értelmét a pártközi tárgyalások
folytatásának.
- Itt folyik egy politikai küzdelem. Egy politikai küzdelemben
annak van esélye egy tárgyalóasztal melletti sikerre, akinek kezében
vannak a tárgyalás során fegyverek. Ha jól megnézzük, akkor a
megállapodás következtében az a helyzet alakult ki, hogy minden
nyitva maradt kérdésben a párt van tevőleges helyzetben. Neki kell
feloszlatni a munkásőrséget, ő tudja zárolni a saját vagyonát, ő
tudja kivonni a maga munkahelyi szervezeteit a munkahelyekről. Az
ellenzéknek ebben a helyzetben kell, hogy legyen valami fajta
tárgyalási fegyvere, amivel rá tudja szorítani az MSZMP-t: ezeket a
lépéseket megtegye, amik nyilvánvalóan az MSZMP-nek meg nem állnak
érdekében.
Na most eddig az ellenzéknek megvolt az a fegyvere, amivel élt
is finom utalások formájában, hogy amikor a párt megkeményedett,
akkor mondhattuk azt, hogy felállunk, és visszahívjuk az összes
parlamenti képviselőt, vagy egy tekintélyes részét, s így
szétbomlasztjuk a parlamentet, hogyha nem hajlandók tárgyalni
velünk, és lemondani ezekről a monopóliumokról.
Azzal, hogy a megállapodás tartalmazza azt a közös politikai
kijelentést, amit az MDF vezette ellenzéki szárny, illetve az MSZMP
együtt tett, miszerint lemondanak a képviselők indokolatlan
visszahívásáról, ezzel gyakorlatilag egy fegyverletételt hajtottak
végre. Ma - az én megítélésem szerint - az ellenzéki szervezeteknek
nincs olyan eszsköz a birtokukban, amellyel a tárgyalóasztalnál a
maguk álláspontjának súlyt tudnának adni. (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|