 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Demonstrációk a munkásőrség ellen (2. rész)
|
A fővároshoz hasonlóan vidéken is számos tüntetésen tiltakoztak
a Munkásőrség ellen, illetve jogutód nélküli feloszlásáért. Az
érdeklődés azonban meglehetősen mérsékelt volt. Szegeden, ahol már
csak a szemerkélő eső miatt is állandóan változott a kezükben két
szál virággal érkező résztvevők személye, átlagosan körülbelül
ötvenen tartózkodtak állandóan a Munkásőrség Komócsin Zoltán téri
székháza előtt. Meghallgatták a demonstráció szervezőinek, a Fidesz
és az SZDSZ városi szervezetének a Munkásőrségnek címzett, s
többszörösen felolvasott levelét, amely szerint az ideális az lenne,
ha a Munkásőrséget megszüntető parlamenti határozat csak
szentesítené azt a jogi szempontból már ténylegesen fennálló
állapotot, hogy a Munkásőrség felszámolta önmagát, a tagjai letették
a fegyvert és kiléptek a kötelékéből.
A tüntetés szervezői egy vakolókanalat és egy szál rózsát
tartalmazó ajándékcsomag kíséretében írásban is átadták
követeléseiket Körmöczy László munkásőr egységparancsnoknak. A
vakolókanállal azt akarták szimbolizálni, hogy a munkásőrök ezentúl
ne fegyverrel építsék a szocializmust, hanem polgári
munkaeszközökkel. A parancsnok megígérte, hogy a levelet
feletteseihez továbbítja.
A tüntetés alkalmából a szervezők aláírásokat is gyűjtöttek
azoknak a javaslatoknak a támogatására, amelyekről a nemzeti
kerekasztal tárgyalásokon született megállapodás aláírását elutasító
szervezetek népszavazást kívánnak.
Lényegében hasonló módon zajlottak le a Munkásőrség
feloszlatásáért rendezett tüntetések az ország több más településén
is. A legtöbben, mintegy ezren, Szekszárdon kapcsolódtak be az
eseményekbe, s írták alá az említett követléseket tartalmazó íveket.
A Himnusz eléneklésével befejeződött szombathelyi tüntetésnek
körülbelül négyszáz résztvevője volt, Miksolcon kétszázötvenen -
többségükben fiatalok - emelték fel szavukat azért, hogy szeptember
29, a jelenlegi fegyveres erők napja a jövőben honvédség napja
legyen. Gyöngyösön és Kaposvárott mintegy kétszázan vonultak az
utcára. Győrött és Egerben száz körül volt a tüntetők száma.
Zalaegerszegen, Kaposvárott és Nyíregyházán körülbelül ötvenen
vettek részt a tüntetésen. (MTI)
1989. szeptember 29., péntek 21:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|