|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A magyar kiváltságok
|
München, 1989. szeptember 27. (SZER, Késő esti mai nap) - Magyarországon és Lengyelországban reformok mennek végbe a demokrácia irányában. De a szürke eminenciások népes hada, a nomenklatúra marad. Legalábbis egyelőre. Ez a véleménye egy londoni kutató intézetnek. Bujtás Pál beszél: - A nomenklatúra az az osztály, amely nem hajlandó kimúlni. Ezzel a mondattal összegezi megállapításait a brit kormányhoz közelálló Királyi Egyesített Kutató Intézet, amely tanulmányt készített a magyar- és lengyelországi hatalom tényleges birtokosairól. A jelentés már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a hatalommal összefonódott új uralkodó osztály befolyását belátható időn belül aligha fogják érinteni a Magyarországon és Lengyelországban megindult politikai reformok. Az uralmon lévő kommunista párt mind Magyarországon, mind Lengyelországban azért engedte át a hatalom egy kis hányadát ellenzéki politikai pártoknak és mozgalmaknak, mert ez a lépés a gazdasági bajok miatt kényszerítő szükségszerűség volt. A jelentés ugyanakkor rámutat arra, hogy a kommunista kormányzatok felszámolása korántsem jelenti az új osztály, a nomenklatúra kiváltságainak megszűntét. A nomentklatúra ereje jelenleg és a jövőben is attól függ, hogy mennyire tartja kezében magát a politikai rendszert, a termelést a gazdasági szférában, és hogy mekkora beleszólása van a javak elosztásába, illetve újraelosztásába. A kiváltságosok osztályának általában két módszere van arra, hogy megvédelmezze önös érdekeit. Egyrészt csírájában fojtja el az alulról jövő kezdeményezéseket; másrészt meghiúsítja a felső döntések végrehajtását. Az első módszer inkább Lengyelországra jellemző, ahol a kezdeményezések a Szolidaritástól indulnak ki. Magyarországon viszont a párt reformszárnyának és az ellenzéki értelmiség tevékenységének útjába próbálnak akadályokat gördíteni. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar kiváltságok - 1. folyt.
|
A tanulmány 600 ezer főre becsüli azoknak a számát Lengyelországban, akik a hatalom és az ebből adódó előjogok gyakorlati birtokosai. A nomenklatúra tényleges erejének bizonyítékát látják a szerzők abban, hogy bár Lengyelországnak Szolidaritás vezetésű kormánya van, de változatlanul köztársasági elnök az az ember, aki éppen a Szolidaritás felszámolásának szándékával 1981-ben bevezette a szükségállapotot. Politikai megfontolásokra való hivatkozással továbbra is kommunista politikus áll a kulcsfontosságú nemzetvédelmi és belügyi tárca élén. A helyi funkcionáriusok, vállalatvezetők, diplomaták, rendőrök, ideológusok, stb. elsöprő többsége a posztján maradt, úgy, hogy jogosan merül fel a kérdés: valójában ki uralkodik ki felett? A tanulmány valamivel derülátóbban értékeli a magyarországi helyzetet. A tömegtájékoztatási szervek feletti pártmonopólium megtört, néha úgy tűnik, hogy a Munkásőrség napjai meg vannak számlálva és az új alkotmány feltehetően rögzíteni fogja a kormány és a hadsereg szerepének határait. A jelentés hangsúlyozza, mind a magyar, mind a lengyel reformmozgalmak tagjai azon a véleményen vannak, hogy a politikai változásoknak nem szabad provokálniuk a Szovjetuniót, és nem szabad hogy erőszakba torkolljanak. Az angol szakértő szerint kívánatos, hogy a változás folyamata fokozatos legyen, mert az egypártrendszer négy évtizedes uralma alatt az ellenzék nem gyűjthetett tapasztalatokat az államigazgatási és végrehajtói hatalom terén. Ez ugyanakkor meglassítja a nomenklatúra felszámolását, és tekintetbe kell venni azt is, hogy az uralkodó osztály tagjai megkezdték hatalmuk átmentését. A vezető káderek elsősorban olyan minisztériumokba igyekeznek, amelyek a geopolitikai realitásokra való hivatkozás már említett ürügyén előreláthatólag a jövőben is kommunista kézben maradnak. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar kiváltságok - 2. folyt.
|
A londoni intézet azzal zárja a tanulmányt, hogy Magyarországon és Lengyelországban a kommunista párt már nem elég erős ahhoz, hogy semmibe vegye a tömegek rosszallását, de az ellenzéknek sincs még elegendő ereje ahhoz, hogy átvegye a kommunisták nélküli hatalmat. +++
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|