|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Ellenzéki nagygyűlés Békéscsabán (1. rész)
|
1989. szeptember 16., szombat - Szombaton Békéscsabán a Széchenyi ligeti szabadtéri színpadon egésznapos rendezvényt szervezett négy helyi ellenzéki csoport. A csabai alternatívok ,,szabad szombat,,-ján Szokolay Zoltán, az MDF választmányi tagja mondott beszédet, ezt Deutsch Tamásnak a prágai, Vencel téri eseményekről szóló élménybeszámolója követte.
Az ország helyzetét elemezve valamennyi ellenzéki politikus a kommunistákat tette felelőssé az elmúlt negyven év hibáiért, a mostanra kialakult csődtömegért. Rácz Sándor az 1956-os nagybudapesti munkástanács elnöke arra szólította fel a csabaiakat, hogy fogjanak össze. Újabb ezer év alapjait kell leraknia a mai nemzedéknek - mondotta -, s e munkában minden magyarra szükség van. A félelem az emberekből akkor fog eltünni, ha nem az egyéni érdeket tekintik elsőnek, hanem a közösségit, a hazáét. Rácz Sándorhoz hasonlóan Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének ügyvezető elnöke is szólt az 1956-os forradalom tisztaságáról, mert szerinte a megbocsátás volt a jellemző a népfelkelésre. Az MSZMP-ről, illetve vezetőiről szólva Fónay úgy fogalmazott, hogy Grósz, Berecz és Pozsgay ugyanazt képviseli, csak különbözőképpen fejezik ki magukat. Debreczeni Jószef kecskeméti országgyűlési képviselő, az MDF választmányi tagja a társadalmi fejlődés ázsiai despotikus szisztémáját szembe állítva az európai demokráciával azt hangsúlyozta, hogy Magyarországnak vissza kell térnie arra az útra, amelyre népünket Szent István vezette, s amelyről 1945-ben letérítette hazánkat a kommunista párt a Szovjetunió parancsára. Mint kifejtette: magától a kommunista párt nem mond le az egyeduralomról, a népnek kell lépésről lépésre visszaszorítania az MSZMP-t. A választásokra az MDF-es képviselő az SZDSZ, a FIDESZ és a Demokrata Fórum összefogását javasolja. Ifjú Rajk László, aki az SZDSZ szónoka volt a nagygyűlésen, a valóságos önkormányzat megteremtését európaiságunk egyik fontos feltételeként említette. A köztársasági elnöki tisztségről folyó vitát értékelve úgy foglalt állást, hogy nem a pártok felett álló, hanem a pártok közt közvetítő, reprezentatív köztársasági elnökre van szükség. (folyt.köv.)
1989. szeptember 16., szombat 20:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|