|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 7. folyt.
|
- Én azt hiszem, hogy semelyik társadalom nem homogén. Ha arra gondolok, hogy eljött az első viszonylag szabad választásoknak az ideje Magyarországon, és akkor a választásra jogosultaknak megjelenik jó esetben fele, vagy valamivel több mint fele, rossz esetben még fele sem, az első szabad választásokon, akkor ez alátámaszthatja azt, hogy ez a társadalom fásult, hogy ez a társadalom meg van félemlítve, hogy depolitizált, és még sok minden alátámasztható volna ezzel. Másfelől, aki ott volt a százezres nagyságrendű tüntetéseken, és érezte azt az emóciót a tömegben, amely áramkörként járta át azt a sok tízezer, százezer embert is, az egy pillanatig sem hiheti, hogy a társadalom egésze fásult lenne. A társadalom nagy része lehet, hogy egészségtelenül nagy része még mindig bizalmatlan a politikusakkal, a politikával szemben, és talán nincs meg benne sem a felelősségérzet, sem a hozzáértés, hogy megpróbálja sorsát saját maga kezébe venni. De szerintem az is óriási eredmény, hogy ennyi év politikai letargia után a társadalomnak akár csak egyharmada is, vagy közel fele képes politikailag aktívnak lenni, tájékozódni, és részt venni az eseményekben. - Egy másik sokat emlegett közhely: az átmentés kísérlete. Ezt használják kollektíve az egész hatalmi csoportra, a legkülönbözőbb vonatkozásokban: tulajdonreform manipulálása választásokkal kapcsolatban, köztársasági elnök funkciójával kapcsolatban, és így tovább. Hogy a hatalmi csoport keresi a lehetőségeket, hogyan tudná a hatalmát, vagy annak egy részét átmenteni egy új korszakba, új feltételek közé. Másik értelemben az egyéni átmentés, az ejtőernyősök gyakorlatai: hogyan tudnának szépen landolni az új körülmények között olyan emberek, akik eddig a hatalomhoz kötődtek, a hatalmat szolgálták. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|