|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Németh Géza interjú - 1. folyt.
|
Nincs szociális háló. Naponta érkeznek Erdélyből a családegyesítés keretében gyerekek és asszonyok. Ezeket a családokat a munkásszállások - ahol férfiak vannak - nem fogadják be. Tehát nincs hova menjenek. Lenne egy országos menekültszolgálati iroda, meg van már mindenféle hatóság, de nincs egyetlen hely sem, ahol azt mondanák az erdélyi családnak, hogy idemenj, ott kapsz lakást és munkát. Mi nem kívánjuk Csillebércet az erdélyieknek, sem valami exkluzív helyet, adják azt a németeknek. De nem tudom megérteni, hogy egy ország, amelyik a németek felé ilyen maximális vendégszeretettel viseltetik, a saját népe iránt miért nem viseltetik ugyanígy. Arra kell gyanakodjam, hogy itt ebben a nagy humanitásban azoknak a csengő valutáknak is szerepük van, amit remélnek, vagy amit meg is kapnak. Egyszerűen elképzelhetetlen számomra, és botrányos, hogy saját népünkkel szemben ilyen gondatlanok vagyunk, míg egyebekkel szemben ilyen nagyvonalúak. Ezt az eljárást nemcsak a magyar állam szemére vetem, hanem szívesen hoznám tudtára a nyugatnémet kormányzatnak is. A nyugatnémet állam igen nagy árat fizet azért, hogy Romániából vagy az NDK-ból megkapja legális úton a németeket. Magyarország ingyen szállítja ezrével a menekülteket. Ahogy mondják: már 5-6 ezer felett van a számuk, de várható a 15 ezer. Tehát nagyon olcsón kapja meg Németország a németjeit. Annyit elvárnék a nyugatnémet kormányzattól, hogy minden általunk közvetített száz keletnémetért cserébe építsenek fel egy egyszerű, sima kis lakást egy-egy magyar családnak. Ha ezt a nyugatnémet kormány respektálná, hogy a mi magyar menekültjeink az utcán vannak, az övéken pedig segítünk, akkor a nemzetközi szolidaritásnak az elemi igénye lenne az, hogy a nyugatnémet ne csak a némettel törődjön, hanem törődjenek a németek a magyarokkal is. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|