|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Petíció, felhívás - 1. folyt.
|
- Milyen mértékben nehezményezték szerinted Csehszlovákiában azt, hogy az 1968-as szovjet vezette invázióban a csapatok között magyar egységek is szerepeltek. - Én azt hiszem, hogy sokan megértették, hogy ez nem Magyarország lakosainak az akaratából történt, hanem a magyar kormány, amely alapvetően mindig követette - még ha néha egy kicsit vonakodva is - a szovjet utasításokat, úgyhogy a magyar kormány csinálta, illetve a magyar párt. Ennek ellenére, amikor én néhány évvel később a 70-es évek közepén először kaptam átmenetileg egy kiutazási engedélyt Csehszlovákiába, amit azután nem is ismételtek meg utána, akkor én beszéltem Prágában sok emberrel, és még nagyon érezhető volt ez a rossz érzés, hogy a magyarok részt vettek ebben az invázióban, és olyanok, akik annak idején éppen turisták voltak azok mesélték, hogy például annak a munkásszállásnak, vagy turistaszállónak a falán, ahol ők voltak akkor éppen, magyarellenes feliratok jelentek meg. Hát tényleg, az ember csak szégyennel tud erre visszaemlékezni, és akkor is csak szégyent tudott érezni. Most viszont annál örömtelibb az, hogy a Vencel téren a magyarokat éltették. - Gondolom, most inkább áttevődött a nehezményezés a csehszlovák lakosságról a csehszlovák vezetőségre a magyar változásokkal szemben. - Feltétlenül így van, és én azt hiszem, hogy ha csak valamilyen dramatikus változás nem következik be a Szovjetunióban, akkor sem az NDK, sem Csehszlovákia vezetői nem folytathatják sokáig ezt a neosztalinista politikájukat, mert teljesen elszigetelődnek. Még az első kérdésedhez megjegyezném azt, hogy ezen a petíción, illetve felhíváson kívül nagyon sok egyéb is született. Így például csak emlékezetből mondjam, amit a tegnapi újságokban láttam: a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének a tiltakozása és felhívása, a Fidesz választmánynak egy másik felhívása, valamint az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága Magyar Tagozatának egy tiltakozása, de ezen kívül nagyon sok más független szervezet is tiltakozott. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|