|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Itt maradottak reményei
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Magyar híradó) - A Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek sorsa továbbra is a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. Ez nem is csoda, ha ezt összevetjük Gorbacsovnak a küzös európai házról mondott szavaival. Az események ugyanis azt bizonyítják, hogy ennek a háznak túlságosan is eltérő értékűek az egyes lakásai. A megoldáson sokan és sokféleképpen törik a fejüket. Ez derül ki Ara-Kovács Attila telefonjelentéséből: A közvélemény szemében a magyar-osztrák határon eldördült lövésnek egyenes következménye, hogy a magyar kormány beleegyezett a valamivel több mint 100 NDK-állampolgár távozásába az NSZK budapesti nagykövetségéről. A magyar kormány helyzete nem irígylésre méltó. Azt követően, hogy hivatalosan bejelentették: a körülbelül 100 NDK-menekült elhagyta nemcsak a nyugatnémet nagykövetséget, de Magyarországot is, odasiettem, hogy a környéken tartózkodó további menekültek véleményét, elképzeléseit megtudakoljam. Már nem voltak annyian, mint korábban, de talán épp e hír hallatára számuk a nap folyamán ismét emelkedett. Leplezetlen vágyakozással beszéltek a már eltávozottak szerencsés sorsáról, de egyikük sem említette, hogy bánná, amiért nem volt a korábbi követségfoglalók között. Majd csak megoldódik az ügy - volt a válasz, és mindannyian szemmel láthatóan nemcsak szilárdan hittek abban, hogy az NSZK a segítségükre siet, de meg voltak győződve arról is, hogy Magyarország a szövetségesük Kelet-Berlinnel szemben. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK-s menekültek - 1. folyt.
|
Ezrek vannak itt, ráadásul már most - válaszolta a Móltai Szeretetszolgálat egyik munkatársa, akit telefonon felhívtam, és érdeklődtem a zugligeti és a csillebérci táborok állapotáról. Ezrek vannak itt, ha nem is táborban, de akik így vagy úgy jelezték, hogy nem akarnak visszatérni, hogy eszükben sincs visszatérni Kelet-Németországba. Hivatalos adatok szerint jelenleg mintegy 200 ezer NDK-turista van itt, akik közül feltehetően a többség Nyugatra kíván távozni abban az esetben, ha ismételt jelek utalnának arra, hogy továbbra is van esély a Magyarországon keresztüli távozásra. A menekülés szándékát erősítik azok az egyre szaporodó közlemények is, hogy az NDK szeptembertől gyakorlatilag lezárná határait Magyarország felé, legalábbis ami az egyéni turizmust illeti. Ha nálunk most 200 ezer keletnémet állampolgár tartázkodik, akkor legalább ennyi és feltehetően még több azoknak a száma, akik szabadságukat a bolgár tengerparton, plusz Romániában töltik, és akiknek elméletileg legalábbis Magyarországon kell átutazniuk. Bukarestből szerzett értesüléseim szerint míg a magyar kormány a színfalak mögött sietve Bonnal tárgyal, addig Kelet-Berlin Bukaresttel és más meg nem nevezett tényezőkkel, feltehetően a szovjetekkel és persze magukkal a bolgárokkal folytat lázas eszmecserét arról, miképpen lehetne elkerülni, hogy ezen polgárai hazafelé mentükben magyar területre lépjenek, és szintén felhasználják ezt az utat a Nyugatra távozásra. Bukaresten át, zárt, plombázott vonatok, a Szovjetunión keresztül vezető gépkocsiutak és alkalmasint még a hajózási lehetőségek igénybevétele is felmerült - jelentik az idézett hírforrások -, csakhogy Magyarországot kikapcsolják a láncból. Igen, a láncból, melynek úgy látszik - és valljuk meg, hála Istennek - Magyarország ma már kevesebb mint gyenge láncszeme. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|