 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 5. folyt.
|
Gyakorlatilag egy hét napra szóló vízummal utaztam
Magyarországra. Tudtam, hogy már nem térek vissza az NDK-ba. Voltak
pillanatok, amikor bizonytalan voltam. Például akkor, amikor bezárt
a nagykövetség, és amikor nem jutottam információkhoz. Amikor a
Máltai Segélyszolgálat is bekapcsolódott, akkor megint felcsillant a
remény. Aztán úgy alakult, hogy megkérdeztem egy volt NDK-st, aki
jelenleg Hamburgban él: utazhatok-e vele Sopronig, a határig. Igent
mondott. Összeszedtük a holmijainkat, két gépkocsival indultunk, egy
Hondával és egy Moszkviccsal.
Gyakorlatilag egészen a soproni határállomásig autóztunk. Két
kilométerre lehettünk az útlevélellenőrzéstől. A Moszkvicsot ott
hagytuk. A hondás a 13 személyt két részletben majdnem a határig
vitte, úgy 400 méterre lehettünk a határtól. Már sötét volt. Nem
sokkal azelőtt több rakétát lőttek fel, ami kissé elbizonytalanított
minket. A rakéták eléggé megvilágították a környéket.
Elhaladtunk egy benzinkút mellett, aztán az erdőn keresztül
200-300 méterre a határállomástól lehettünk, amikor egyszerre azt
hallottuk: Megállni
Megállni
Aztán lőttek. Kiabálás, kiáltások
hallatszottak. Csak figyelmeztető lövések voltak. A határőrök
elemlámpával kutatták át a környéket. Mi akkor már odaát voltunk.
Azt hiszem, hogy láttak minket, de nem akartak feltartóztatni.
- A beszámolókat kedd este rögzítettem. Azok közül, akikkel
beszélgettem, sokan már el is hagyták Schöppingent. Helyüket új
jövevények foglalták el. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|