 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 2. folyt.
|
Ahogy áthaladtunk a kapun, mindnyájan nagyon meghatódtunk,
sírtunk, s csak azt láttuk: sikerült. Boldogok voltunk. Az
elhatározás már régen élt bennünk. Játszottunk azzal a gondolattal
is, hogy kérvényezzük a kiutazást, de a polgárokat nagyon
elbizonytalanították az állambiztonsági szervek. Azt sem tudtuk,
hogy egyáltalán kijut-e még egyetlen NDK-polgár is, vagy hogy mennyi
ideig kell várnunk. Nem vagyunk a legfiatalabbak, nem volt időnk,
hogy hét évet várjunk. Végül is ezért határoztuk el, hogy
Magyarországon keresztül megyünk a Szövetségi Köztársaságba. Az
életünket nem akartuk kockára tenni. Tudtuk, hogy Magyarországon nem
lőnek le minket, illetve hogy nem zárnak minket börtönbe.
- A hölgyet és családját Magyarországon kellemetlen meglepetések
is érték, mégis ...
- Magyarország különben nagyon tetszett nekünk. Különösen
Budapest. El kell mondjam, nagyon szívesen utaznánk újra
Magyarországra nyaralni. Ez most nem volt nyaralás, ez kaland és
stressz volt az elejétől a végéig. Szépnek találjuk a magyar tájat,
az emberek barátságosak, vendégszeretőek, kivétel mindenütt akad.
- Második beszélgetőpartnerem egy Karl-Marx-Stadt környékéről
származó, negyven év körüli férfi volt, aki családjával menekült.
Csak magyarországi nyaralásuk alatt döntötték el, hogy Ausztriába
szöknek. Példájuk talán egyedi eset? Vagy ez a jelenség
tömegpszichózisnak tekinthető a Magyarországon nyaraló NDK-
állampolgárok között?
- Biztos, hogy sok személyt érint, akik a társadalmi funkcióik
és foglalkozásuk miatt eddig visszariadtak a kiutazás
kérvényezésétől, mert el akarták kerülni a megtorlást. Szerintem
igen magas azoknak az aránya, akikben Magyarországon ötlött fel a
menekülés gondolata. A határt most átlépő személyek között igen
magas az értelmiségiek aránya. Sok az orvos, mérnök, akik
menekülésük előtt nem kérvényezték a kiutazást. Nem akarták, hogy
eltiltsák őket foglalkozásuktól. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|