|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Derű és ború a határon
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Forgószínpad) - Az NSZK lakossága szurkol a keletnémet menekülteknek: kinek, hogyan és mikor sikerül átjutnia Nyugatra. Az ugródeszka Magyarország, és ennek köszönhető, hogy hazánk nap-nap után a figyelem középpontjába került. A legutóbbi események tükrében félő, hogy a külföld felemás képet fest magának Magyarországról. Kohl kancellár kifejezi köszönetét, a bonni külügyminisztérium államtitkára dicshimnuszokat zeng budapesti tárgyalópartnereiről. Az osztrák határőrök tágranyílt szemekkel figyelik, miként szivárog át az egykori vasfüggönyön csoportosan vagy magányos farkasként az NDK-ból érkező turistahad. A Nemzetközi Vöröskereszt Budapest közreműködésével folyosót nyit a nyugatnémet követség megszállói előtt. A bécsi követségben és (...) a menekültek első gyülekező és fogadó helyén örömkönnyek hullanak, amelyek egyben a hála könnyei a segítőkész, vagy legalább a tapintatosan elnéző magyarok iránt. És azoknak sem kell kétségbeesniük, akik hátramaradtak, Zugliget még mindig a Jóreménység-fok. Bonni jelentések szerint a magyar hatóságok megígérték, senkit sem toloncolnak vissza, igyekeznek emberségesen megoldani mindenkinek a sorsát. A határon pedig ezután sem adják ki a tűzparancsot. A derűs légkört azonban fájdalmas sikolyként töri meg a hír, a magyar határőrök korántsem kesztyűs kézzel, hanem gumibottal, puskatussal bánnak a menekülőkkel: "Úgy vadásztak ránk, mint a nyulakra, ütöttek, vertek a gumibottal. Amit műveltek, az a Gestapóra emlékeztetett" - idézi a DPA nyugatnémet hírügynökség a kárvallottakat, akiket szökési kísérlet közben leptek meg a katonák. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Menekültek a határon - 1. folyt.
|
Bizony, a nyugati sajtónak nem kenyere a finomkodó diplomácia, kiinduló pontja a valóság, amelyet a bulvárlapok szívesen ki is színeznek. Sorozatlövés, sebesült gyerekek, brutális tisztek, enyves kezű katonák, rögtön mások a mai magyarok, mint a tegnapiak. Az egyik nyugatnémet tévécsatorna látványos képsorokban mutat be egy csoportos szökést, illetve annak kísérletét elejétől végig. Csak úgy porzik a magyar ugar a határ felé száguldó kétütemű kocsik alatt. Utasaik a végcél előtt egy ligetben ott hagynak csapot-papot és trabantot, de mielőtt nekiiramodnának Nyugat felé, hirtelen feltűnik egy katonai teherautó, leugranak a fegyveresek, hallani a kurta parancs foszlányait és a harci buzdítás néhány cifra változatát. A menekülők mégis beveszik magukat a cserjésbe, elhangzanak az első lövések, nyilvánvalóan csak a levegőbe. Van aki átjut, van aki itt reked. Hogy mi vár rá, nem tudni. A katonák felfedezték a filmeseket, még egy remegő kép az igazoltatásról, majd elsötétül minden. A kommentátor megjegyzi: talán az NDK állambiztonsági szervének turisták közé vegyült embere. Biztosan nem az, aki ugyancsak a napokban, és szintén a magyar-osztrák határon szökött át Nyugatra. Poggyásza nem volt, de mint bonni hivatalos körökből kiszivárgott, alaposan kipakolt a nyugatnémet hírszerzőknek. Információi értékesek lehetnek, hiszen szökés előtt tisztként dolgozott kulcsfontosságú posztban, Honecker állambiztonsági minisztériumában. Neve és új tartózkodási helye ez idáig ismeretlen. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|