|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
NDK-menekültek hazánkban 3.
|
München, 1989. augusztus 20. (SZER, Zene, szó) - A Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet napilap értesülései szerint jelenleg mintegy 200 ezer keletnémet állampolgár tartózkodik hazánkban. Kérdés: mennyi tér majd vissza belőlük Erich Honecker munkásparadicsomába? A jelek mindenesetre arra mutatnak, hogy jelentős részük inkább az igazolatlan hiányzást választja, hiszen a bécsi NSZK-követségen naponként százával jelentkeznek beutazó vízumért azok az NDK-s polgárok, akik előző éjszaka - kijátszva a magyar határőrséget - a zöldhatáron keresztül távoztak Magyarországról. Nem mindenki vállalja ezt a kockázatot: vannak, akik inkább a budapesti, vagy balatonvidéki illegalitást választják. Ők azok, akik tudják, illetve remélik, hogy a tények szerint októberben Magyarországon ratifikálni fogják a már aláírt genfi konvenciót, és ennek szellemében őket is megilletné a menedékjog. Számukat többezerre becsülik, javarészt fiatalok. Kelet-Németország jövője fogot vándorbotot, hogy kedvezőbb körülményeket keressen magának. Stefan Heym, a neves keletnémet író nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy ha ez az elvándorlási folyamat tartós lesz, a következő években veszélybe kerülhet az NDK puszta léte is - vagyis nem lesz többé, aki munkájával, tehetségével, szorgalmával fenntartsa az országot. Vajon nem ez történt-e Magyarországgal is? - vagy, ha nem is ugyanez, valami hasonló. A fiatal tehetségeket nemcsak a bürokrácia kötötte gúzsba, nemcsak az érvényben lévő - úgynevezett - termelési viszonyok akadályozták meg elképzeléseik megvalósítását. A társadalom berendezkedése, a kialakult sógor-koma kapcsolatok, a korrupció, a helyi kiskirályságok mind-mind arról győzték meg a pályakezdő, vállalkozó kedvű fiatalt, hogy ebben az országban nem érdemes dolgozni, ebben az országban előrébb valók a pártkapcsolatok, mint a rátermettség, a tudás, a szorgalom. (folyt.)
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek hazánkban - 1. folyt.
|
Magyarország fiatal értelmiségének egy része - sajnos valószínűleg tehetségesebb része - kivándorolt. Ehhez még csak el sem kellett hagyniuk az országot - bár volt, aki ezt az utat választotta. Ehhez elég volt ha a pályáról távozott, ha nem tanárként, hanem taxisofőrként, ha nem biológusként, hanem zöldségeladóként, ha nem gépészmérnökként, hanem segédmunkásként dolgozott. Emigrált. A legkisebb ellenállás irányába távozott -, mint a hozzánk érkező keletnémet turisták. +++
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|