|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Magyar belügyi bánásmód - menekültügyekben
|
München, 1989. augusztus 11. (SZER, Magyar híradó) - Ma délelőtt Gadó György jelen volt a Népköztársaság úti Lukács cukrászdában, ahol ugyanezekről a kérdésekről a Helsinki Bizottság és a Független Menedékbizottság tartott sajtótájékoztatót. - A téma ezúttal ugyanaz volt, mint tegnap a Belügyminisztérium által rendezett sajtótájékoztatón, vagyis a Magyarországról hazájukba visszatérni nem kívánó keletnémet állampolgárok ügye. Hogy ez mennyire magyar ügy is, azt szemléltette a példa, amelyet Fényi Tibor Menedékbizottság képviseletében ismertetett. Egy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár, aki odaát aláírásokat gyűjtött egy emberi jogi felhívásra, a zaklatások elől hozzánk távozott, és írásban kért menedéket a rendőrségen. A válasz kurtán és indoklás nélkül: nem. Az irásabn és szóban közölt döntés után ezt magyart kiutasították. Elmondta Fényi Tibor azt is, hogy értesülések szerint a külföldieket ellenőrző magyar hatóság, a KEOKH több csehszlovák állampolgár után nyomoz, akiket korábban szintén kiutasítottak, megtagadva tőlük a menedéket. A Magyarországon át Nyugatra igyekvő NDK-állampolgárok esete sem egyszerűen egyszerűen két ország ügye, amint a BM állítja, hanem olyan emberi jogi kérdés, amit az idevonatkozó nemzetközi egyezmények szerint kellene megoldani. Maguk a magyar hatóságok is ilyen megoldást tartottak kívánatosnak, amikor erdélyi magyarok a szófiai magyar nagykövetségre menekültek. Miért igyekeznek hát most a keletnémet emigránsok ügyét pusztán az NDK és Magyarország kétoldalú megállapodása alapján kezelni? Az az önkényes eljárás, amelyet a BM a keletnémetekkel szemben alkalmaz, reánk magyarokra is visszaüthet. Tavaly a a rendőrség 1600 embert adott ki, vagyis toloncolt vissza Romániába, és ki mondhatja meg hány volt közöttük ártatlanul üldözött, vagy pusztán magyarsága miatt hátrányt szenvedő ember. A BM ugyanis saját hatáskörében dönt az ide menekülők sorsáról, és a döntés ellen nincs fellebbezés. Ugyanakkor a kérelmezőket senki sem tájékoztatja előre jogaikról, a menedékjog megszerzésének vagy a továbbutazásnak a lehetőségéről. Ebben a vonatkozásban csak annyit tudhatnak, amennyit a rendőrségen esetleg mondanak nekik, de szakszerű és hiteles, társadalmilag ellenőrzőtt írásos dokumentumot nem adnak a kezükbe. A BM szerint nincs pénz rá. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|