 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Nyílt levél Péter János képviselőhöz (OS)
|
1989. augusztus 3., csütörtök - A Független Kisgazda-,
Földmunkás és Polgári Párt egyházpolitikai munkacsoportja felkéri
Önt, hogy mondjon le képviselői mandátumáról.
Kívánságunkat nem azzal indokoljuk, hogy Ön annak idején a
nemzetpusztító Rákosi Mátyás kiválasztottja volt, aki Önnek már 1946
őszén beígérte a tisztántúli református püspökséget. Nem is azzal,
hogy 1949-től 1956 őszéig - püspöksége alatt - tetteivel és
cselekedeteivel igyekezett maximális segítséget nyújtani Rákosiéknak
a magyar református egyház kiárusításában, tönkretételében.
Mindezekért majd Isten ítélőszéke előtt kell felelnie.
Még csak nem is azért kívánjuk képviselői mandátumáról való
lemondását, mert Kádár János kormányzása alatt - mint
külügyminiszter - nem képviselte maradéktalanul a nemzet érdekeit.
Mindezekért majd a történelem itélőszéke előtt kell felelnie.
Azért kívánjuk képviselői mandátumáról való lemondását, mert Ön
nem képviselte sem a múltban, sem a jelenben a magyar nép érdekeit a
legfőbb törvényhozói testületünkben. A vitákban nem vett részt, nem
vesz részt, önálló kezdeményezése nincsen. Teljesen passzív, mint
országos listán beküldött képviselő. Meggyőződésünk szerint nem
méltó arra, hogy az Országgyűlés tagja legyen.
Ezért kívánjuk lemondását, amivel talán könnyítünk bűnöktől
terhelt lelkiismeretén is.
Tájékoztatjuk arról, hogy kívánságunkat nyilvánosságra hozzuk.
Budapest, 1989. augusztus 2.
Az FKgP egyházpolitikai
munkacsoportja
(OS)
1989. augusztus 3., csütörtök 14:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|