 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjú Kónya Imrével - 5. folyt.
|
Én azt mondtam, hogy akkor erre nem tartok igényt, hanem átadom
a nyilatkozatot és távozom, úgy hogy 9.05-kor boldogan már kint
voltam az utcán és nem kellett részt vennem az egésznapos ülésen.
Egyébként hát megmondom őszintén, hogy Fejti György nem lehetett
valami boldog és biztos, ezért nem szeret se engem, se az ellenzéki
szervezeteket, mert ott volt szegény kénytelen szabadszombatján ülni
a Partizán Szövetséggel és a Nőszövetséggel és nem biztos, hogy
nagyon érdekelte az, amit ott mondanak neki.
- Mondod, hogy megalapítottátok nyolc szervezettel az Ellenzéki
Kerekasztalt. Hogy történt ez gyakorlatilag? Meghívtatok pártokat,
vagy jelentkeztek?
- Igen, hát egy felhívást bocsátottunk ki, mint amit te is
hallottál, és a Szabad Demokraták közgyűlésén felolvastam. De ezt a
felhívást március 15-ikén bocsátottuk ki, és elküldtük annak a nyolc
szervezetnek, amelyről mi úgy gondoltuk, hogy akkor olyan jellegű
szervezetek a legfontosabbak és politikai jellegű szervezetek,
amelyekre gondoltunk az Ellenzéki Kerekasztal létrehozásánál. Tehát
nekik címezve elküldtük. Ettől független, fontosnak tartottuk, hogy
széles nyilvánosságot kapjon ez a felhívás. Ezért olvastam fel a
Szabad Demokratáknál, ez éppen kapóra jött ez a kongresszus. Azért
tartottuk fontosnak, mert tulajdonképpen a széles nyilvánosság előtt
szerettük volna közölni, hogy ezekben az ellenzéki szervezetekben
van-e annyi felelősségtudat, hogy félreteszik a saját egyéni
szervezeti érdekeiket és hajlandók összeállni. És hogy egy ilyen
igény a társadalomban van, abban bizonyosak voltunk és
tulajdonképpen én gondoltam már korábban arra, hogy nagyon jó lenne,
hogy ha helyben, a különböző vidéki városokban és fővárosi
kerületekben is megvalósulhatna valamiféle ellenzéki egység és ezt
célozta, hogy március 21-ikén a Magyar Nemzetben is lehoztuk ezt,
vagy lehozattuk ezt a felhívást, és ennek nyomán valóban az
Ellenzéki Kerekasztalok sokasága alakult meg vidéken, ezt érzem
egyébként a legfontosabbnak. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|