|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör közös állásfoglalása (OS)
|
1989. július 20., csütörtök - Grósz Károly még néhány hónappal ezelőtt is a fehérterror rémét festette a falra, holott mindig nyilvánvaló volt: a potenciális terror színe nem a fehér. Bár a szín mostanra alaposan megfakult, a vele jelölt terror - talán éppen ezért - egyre inkább testet ölt: alig múlik el nap, hogy a közvélemény ne értesülne újabb, a civil társadalom megfélemlítését szolgáló fenyegetésekről. Fenyegetik az ellenzéki szervezetek aktivistáit, a sajtó, a rádió és a bíróságok azon munkatársait, alkalmazottait, akik egy tisztultabb közélet érdekében emelik fel szavukat, annak érdekében tevékenykednek. Ezek a magukat megnevezni nem kívánó, de mindenki által jól ismert erők eszközeikben nem válogatósak, repertoárjuk pedig rendkívül széles: a sósavval való fenyegetőzéstől kezdve a névtelen leveleken és telefonokon át egészen a tettlegességekig terjed. A közelmúlt súlyos rendőri erőszakcselekményeit követő bírósági ítéletek pedig inkább jelentenek bátorítást számukra, sem mint védelmet az állampolgároknak. Sőt, egyes esetekben, mint például a tragikus körülmények között elhunyt Kocsis László ügyében, a korábban már rendőri brutalitásnak áldozatául esett állampolgárt még külön bírósági eljárással lehet megfélemlíteni, megalázni. Külön figyelmet érdemel ebben az esetben az ügyészségnek a tárgyalás folyamán az a sztálini időket idéző magatartása, mely közvetve és részben az áldozat halálához vezetett: a rendőrök által korábban félholtra vert kamionsofőrre az ügyész végrehajtható szabadságvesztés kiszabását kérte. Noha a bíróság nem adott helyt az ügyészi fellebbezésnek, a maga nemében példátlanul embertelen ügyészi hozzáállás láttán, és az átélt borzalmak hatására Kocsis László idegrendszere felmondta a szolgálatot. A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör ismételten szeretné ráirányítani a figyelmet arra az újnak semmiképpen nem nevezhető tényre, hogy mindenfajta jogot lábbal tipornak ott, ahol áldozatokból lehet bűnösöket fabrikálni. És megfordítva, aminek éppen a júliusi temetés kapcsán lehettünk szem- és fültanúi: a vétkesből vétlent - a bűnből erényt. (OS)
1989. július 20., csütörtök 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|