|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- A hallgatók fóruma 4. folyt.
|
Tudom, hogy furcsa, hogy a SZER-nek írt levélben dícsérik a volt KISZ néhai lapját. De talán az anyagi ok mellett az is közrejátszott a lap megszüntetésében, hogy nem volt teljesen a KISZ lapja. Talán a DEMISZ nem tart igényt a KISZ kevés jó hagyományára. A Magyar Ifjúság munkatársai, cikkírói már évekkel a mostani fordulat éve előtt próbálták gyarapítani a fiatalok történelmi ismereteit. Emlékezetes számomra a "Mire jó a történelem" című vitasorozat 1986-ból. Ebben a történelemetanítás mostoha és tarthatatlan helyzetét elemezték. Sorozatban közölték Kósa Csaba író regényeit például az árpádházi uralkodók korából. Sokan először itt olvashattak Trianonról, Erdélyről és a környező területek magyarságáról. Már évek óta rendszeresen közöltek tudosításokat és nem óvodás színvonalon. Mindezt akkor, amikor még kevésbé volt divatos téma. Mindenképpen tiszteletet érdelmelnek alapítványaik. A "Maradj köztünk" alapítvány révén a hivatalos sajtóban először foglalkoztak a kábítószeres fiatalok addig tabuként kezelt problémáival. A magyar művészetért alapítvány kuratóriumát, demokratikusan, az olvasók szavazatai alapján választották. Fölösleges mondani, hogy Csoóri Sándor vagy Sinkovits Imre nem a KISZ egyoldalú szempontjai alapján döntött e díjak odaítéléséről. Tíz éve Bécsben élő hallgatónk telefonálja. - Most állandóan olvasom a magyar újságokat. Azt látom a Népszabadságban, hogy mennyire föl vannak háborodva, hogy a románok építik a kerítést a határon. Milyen alapon van ez az ország ezen ennyire felháborodva? Hiszen ők is csak néhány hónapja kezdték bontani a saját kerítésüket. Én 27 éves koromban tudtam először kijönni abból az országból, most osztrák államplolgár vagyok. Milyen alapon vannak úgy felháborodva, hogy a románok építik a kerítést, amikor ők 40 évig bezártak minket? Persze, hogy én is elítélem a román kerítést, nem erről van szó. Hanem arról, hogy milyen alapon mernek most ők, egy szót is szólni. - Talán azon az alapon, hogy egy diktatúrából éppen kievickélő rendszer okkal szomorodik el egy másik diktatúrán. (folyt.)
1989. július 1., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|