|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre védelmében. A szabad demokraták állásfoglalása (OS)
|
1989. június 22., csütörtök - Nagy Imre és mártírtársai halála még nem vált történelemmé - és nem is válhat azzá, amíg mindaz, amit sorsuk jelképez, eleven jelen. Egy héttel a temetés után a Nagy Imre ügy ismét égető politikai kérdés. Támadásba lendültek a magyarországi átalakulás külső és belső ellenzői. A magyar kormány a régi megoldást választotta. Németh Miklós és Nyers Rezső védelmébe vette a megemlékezés egészét, de elhatárolták magukat a leginkább támadott szónokoktól, és megpróbálták szembeállítani őket a gyászoló társadalom ,,csendes tömegével,,. Hasonló szellemben nyilatkozott meg az MSZMP szegedi reformköre is. A vádak egy részére nem érdemes szót vesztegetni. Demokráciában ritkán fordul elő, hogy egyazon nemzeti esemény különböző pártállású résztvevői mindenről egyformán beszéljenek. Hozzá kell szokni a sokféleséghez. Véleményünk szerint csak a szónoklatok külpolitikai összefüggései indokolnak országos vitát. De valóban vitát, nem vádaskodásokat. Orbán Viktor és Rácz Sándor arról beszélt, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Ez a kérdés egy ideje puhatolózások tárgya a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Arra is volt már példa, hogy az MSZMP felelős képviselője kilátásba helyezte a szovjet haderő távozását. Lehet vitatkozni azon, hogy a csapatkivonások ügyéről milyen fórumon és milyen körülmények között tárgyaljanak, de a követelés megfogalmazását szovjet- és kommunistaellenes provokációnak minősíteni rosszhiszeműség nélkül nem lehet. A kormánynak, amely a temetés előtti napon kijelentette, hogy Nagy Imre politikáját folytatja, tudnia kell: a forradalom miniszterelnökét egyebek között azért ítélték halálra, mert a szovjet csapatok távozását követelte. A Szovjetunió mai vezetői többször kinyilvánították, hogy demokratikussá kell tenni a szovjet állam és a kelet-európai országok viszonyát. Bízunk benne, hogy ez a folyamat előrehalad. Szükségesnek tartjuk, hogy a változások eredményeit a Varsói Szerződés és a tagállamok kétoldalú kapcsolatait átalakító egyezmények rögzítsék. Ha ez megtörtént, akkor valóban sor kerül Nagy Imre teljes rehabilitálására, és örökségének nyilvános felidézése nem lenne többé ürügy vádaskodásra és hisztériakeltésre. Budapest, 1989. június 22-én Az SZDSZ ügyvivői (OS)
1989. június 22., csütörtök 16:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|