|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (21. rész)
|
Különösen nagy figyelmet kell fordítani azoknak a hatásoknak a kivédésére, amelyek a leginkább rombolják a kialakult életformákat, és a megszokott életkeretek szétesésével a gyors deklasszálódás vagy a teljes egzisztenciális összeomlás veszélyeivel fenyegetnek. A szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpolitika elidegenedett intézményrendszere erre nem képes garanciát nyújtani, és a kormányzat, a helyi tanácsok és a gazdasági szervezetek önkényes, kapkodó döntései következtében az élet tervezhetőségének az esélyei minimálisra csökkentek, ugyanakkor a helyzet napról napra romlik. A válság gazdasági és szociális következményeiről akkor és csak akkor lehet tágyalni, ha a hatalommal, intézményekkel nem rendelkező Ellenzéki Kerekasztal képviselői hozzájutnak az ehhez nélkülözhetetlen, elégséges, pontos és eddig jórészt hatalmi monopóliumként kezelt információkhoz. Ma nem az a probléma, hogy a kormányzat nem látja: elengedhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása, a gazdaság szerkezetváltása, az adósság kezelése, az infláció fékezése, a válság lakosságra háruló következményeinek lehetséges mérséklése, hanem az, hogy a kormányzat az MSZMP, az államapparátus és a gazdaság egyes területeit uraló érdekcsoportok foglyaként csak ezen, mozgásterét meghatározó erők szándékait és érdekeit tudja érvényesíteni. Az utóbbi hónapok törvénykezése is megmutatta: a mai parlament, mivel benne éppen az említett érdekcsoportok rendelkeznek túlsúllyal, nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze a kormányt. Amikor az Ellenzéki Kerekasztal gazdaságról tárgyal, természetesen nem kívánja felhatalmazás nélkül helyettesíteni az Országgyűlést. Ellenkezőleg, kötelességének azt tartja, hogy megakadályozza a választásokig a szűk csoportok érdekeinek megfelelő, a távolabbi jövőt is meghatározó döntések meghozatalát. Nincsenek és nem is lehetnek illúzióink: míg a politika sarkalatos kérdéseiben ha itt megállapodunk, akár már a közeli jövőben is érzékelhetővé válnak az eredmények; a gazdasági tárgyalásokkal azonban legjobb esetben is csak a zuhanás, a leszakadás megállításának intézményi feltételeit teremthetjük meg. A politikai megállapodások nyomán, a szabad választásokkal már jelenünket is megnyerhetjük, a gazdaságiakkal csak jövőnket biztosíthatjuk. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:09
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|