|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Benda Kálmánnal
|
München, 1989. június 17. (SZER, Világhíradó) - Munkatársunk Juhász László Benda Kálmán történésszel tegnap Budapesten készült interjúját közvetítjük. - Egy évvel ezelőtt, 1988. június 16-ikán még egész más formában ünnepelt és emlékezett az ország Nagy Imre és mártírtársai halálára. Csak Párizsban tudott szabadon emlékezni, gyászolni a magyarság. Itt azonban hivatalosan engedélyezett emlékünnepély, gyászünnepély nem lehetett. Ma negyedmillió ember gyült össze fegyelmezetten a Hősök terén, legalább ötezer, hanem több kint a temetőben, és a 301-es parcella kopjafái mellett, a szomszédos 300-as parcellában eltemették a forradalom öt vezetőjét, a hatodik sírba pedig az ismeretlen hősök jelképes koporsóját tették. Én azt kérdezem meg Benda Kálmán történésztől, hogy mi az oka ennek a felgyorsult változásnak? - Hogy egy év alatt mekkorát változhatott a világ 1988. június 16-ika és 1989 június 16-ika között, ez a változás azt mondhatom, hogy bennünket is meglepett. Eleve volt bennünk reménység, de voltak kétségek is. Napjainkban egyre inkább a reménység kerekedik felül. A magyar társadalom 31 néhány évi (...?) azt mondhatjuk, az utolsó másfél évben ébredt fel, és kezdte önmagát keresni, megtalálni és ki merte mondani azt, hogy 1956-ban itt már megpróbáltuk egyszer a magunk útját járni és a magunk hagyományai szerint alakítani az életünket. Ezt 30 éven át nem volt szabad mondani, ami bizony válságot is idézett elő a nemzeti öntudatban is. Már gyakran mondtuk, a fiatalságot nem is érdeklik a magyar problémák, csak az, hogy mennyit tud keresni, hol tud jól elhelyezkedni, és ezelőtt egy évvel megindult egy változás. A változást szerencsésen egészítették ki az európai külpolitikai változások, amelyek lehetővé tették, hogy azok a belül érlelődő változások szóhoz is juthassanak. Tulajdonképpen én azt hiszem, ezzel indult és a magyar társadalom kiharcolta azt, hogy végül is a hivatalos hatóságok engedni voltak kénytelenek. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|