|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Schöpflin György reflexiója
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - A budapesti megemlékezés lezárta az 1956-os forradalom által a magyar történelem könyvében nyitott fejezetet. A történelemnek régi tulajdonsága, hogy az elnyomás áldozatait hősökké emeli. Ez azonban mindig idő kérdése. Kína úgy látszik nincs tudatában ennek a törvényszerűségnek. Tény, hogy a magyar forradalom vérbefojtói azt hitték, hogy a történelem az ő oldalukon lesz. A Kádár János által felépített rezsim alapja az volt, hogy 1956 október-novemberében ellenforradalom játszódott le Magyarországon. Azt hitték Kádárék, hogy az ő rezsimjük jobb, mint amit Nagy Imre és forradalmár-társai akartak megvalósítani. Önhittségükben Kádárék megkezdték a kivégzéseket, több ezer talán a halottak száma - erről pontos, hivatalos adat még nincs. 15 ezer ember került börtönbe. Így mondhatjuk, hogy a forradalom leverését terror követte. Nem vérfürdő, inkább céldutatos megtorlás. Elsősorban azt szolgálta, hogy a fiatal nemzedék mindörökre leckét kapjon: a kommunista rendnek nincs alternatívája. Magyarország társadalmát megfélemlíteni igyekeztek. Az értelmiség, a munkásság és a parasztság részéről azt várta el a Kádár-rezsim, hogy feladja álmait egy demokratikus, semleges Magyarország megteremtéséről. Kádár az 1960-as években ezen az alapon érezte elérkezettnek az időt, hogy új egyezséget ajánljon a népnek. Ezt a Nyugat - feltételezett pragmatizmusa és realizmusa folytán - dícsérendőnek találta. Úgy látta, a kommunista párt az életszínvonal emelését nyújtja a politikai eszmék feladásáért cserében. Ez a megoldás - úgy tűnt, mintegy másfél évtizeden át - megfelelőnek bizonyult, de az 1980-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy kártyavár az egész. Megfelelő életszínvonalat a párt nem biztosít, már csak azért sem, mert a politikai rend akadálya a racionális gazdasági határozathozó képességnek. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|